MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1975

1975-03-01 6. öe. - 1975_PE 6/248

/tlég, és valóban nehéz közérthetően beszélni művészetről akkor, aaikor a művészetek annyiféle formanyelven, annyiféle kifejezésmóddal fejezik ki magukat. De én azt hiszem, az érthetőség legfólbb kritériuma az, hogy a mondanivaló lényeges, tiszta, tisztázott, világos legyen. Ez általában meg szokta találni a magaászámára az egyszerű, világos, érthető formákat, Ha a mondanivaló halandzsa, akkor természetesen halandzsában fog kifejeződni, ha pedig a mondanivaló lényegtelen, érdektelen, vagy egyenesen közhely, akkor az csak akkor "adható el", ha valami nagyon érdekes, "izgalma*" csomagolásban van. Végül pedig ahhoz, hogy az ilyen müvek minél szélesebb tömegekhez jussanak el, ahhoz az kell, - hadd vessem fel a kommunisták felelősségét, nagyobb felelősségét aZJMMmüvelésben, n

°gy jobban épitsék be, tudatosabban tervezzék be életmódjukba, szabadidejükbe a művelődést, a művészetek iránti igényt. Ha többszázezer kommunista ezt meg fogja tenni, élen jár ebben, akkor fogjuk elérni, hogy itt valóban a tömegek művelődéséről beszélhetünk. Befejezve felszólalásomat: azt bzoktuk mondani, hogy népünk közművelődési térképén vannak un. "fehér foltok". A művészetek területén nem fehér foltokról beszélünk, ott sokféle szin van. Elég sok a szürke! /Derültség./ De most nem is erről akarok beszélni, hanem arról, hogy sok a rózsaszín, amely még nem vörös, vagy már nem az, hanem valami okból kifakult, vagy lehetne vörös, de szert az illető ugy véli, hogy ez most nem divat, vagy nem lenne ez igy jó, s még ráken valamit.