MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1975

1975-03-01 6. öe. - 1975_PE 6/189

4E9 - 2$2 Mivel a munkanap végefelé járunk, csak 1 percre teszek még egy oldalkitérést. Múltkor egy ;

.iCözponti/Bizottsági ülésen egyik gyárigazgatónk, aki KB

x-tag is, - el is árulom, mert ismerik, nagyon tiszteletreméltó ember, Csergő elvtárs - felvetette, hogy náluk valami nem gazdaságos termelés folyik, mert valamilyen müveletet Szabolcsban 42 fővel végeznek. Tudják, a gyár itt van a VIII. kerületben, s az odaszállitás, meg a visszaszállítás borzasztó sokba kerül. Azt mondja, meg kellene csinálni itt a gyárban, de nem tudunk honnan munkaerőt venni. Ugye, most nem divat, hogy közbekiabáljunk, ha valaki egy gondolatát fejtegeti, hagyjuk, hadd fejtegesse végig. Én csak azt akartam mondani neki, hogy menj körül ott az igazgatói irodáftban és szedd össze azt a 42 embert. /Nagy taps./ Ehhez persze bátorság kell, de néha kell a bátorság is,Elvtársak. A Győri Vagongyárról tudnak az Elvtársak egyet-mást. Tudják, micsoda fejlesztést hajtottunk mi ott végre az utóbbi években, persze jármü-vonalon. Ott is baj volt a munkaerővel. Az elvtársak átnézték az irodákat - ez sem egy üdvözitő recept - és több mint 4oo embert, akinek becsületes tanult szakmája volt, aki annak a szakmának mestere volt korábban, most pedig ott senyvedt a poros tintanyalók társaságában /Berültség./, rábeszéltek, menjen vissza a műhelybe és dolgozzék ott. Akkor persze ez nem esett jól az embereknek. Hiába, már megszokták, hogy iroda, meg fehér köpeny, meg az atyauristerijtud ja, mi, de tulajdonképen ott is lehet szenvedni. Ha nincs igazi munka, ami kitöltse az ember munkanapját, jobban elfárad, mintha másfél napot dolgozik egy műhelyben. És az, hogy ott mindig reszketni kelljen,