MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/81

H5 semért konformistának, aki valamiféle dicsérő-szöveget akarj itt a vezwtő elvtársak fülébe beleduruzsolni* Az igazgt mondom és ha az igazságot meg kell mondani még akkor is, ada az történetesen kellemes, /derültség!/ Mit csináljunk, ilyen az élet. Jó, hogy ilyen, mert nem mindig volt ilyen. Volt idő, amikor mi is futószalagon gyártottuk az ünnepélyek ±EKÍ: dekorációkat, hogy egy emberként és igy tovább, s végül már tényleg csak egy-egy ember állt a párt politikája mögött s olyan idők is jártak, amikor azért a jogunkért kellett verekedni, hogy indokolt bírálatunkat elmondhassuk. Változatos 25 év van mögöttünk. A napokban egy szovjet iró-delegációval voltam a Művelődésügyi miniszter egy/helyettesénéi. Beszélgettünk. 0 elmondta a szovjet elvtársaknak a magyar 3c irodalom-politika koncepcióját, ismertette az írószövetség tevékenységét, beszélt a magyar irodalom helyzetéről* Én is elmondtam, hogyan látjuk mi a kultúrpolitikát, a Minisztérium munkáját, számbavehető gondjainkat, bajainkat. Persze tapogattuk, hol szőritja a csizma bütykeinket, miért olyan nehéz járni benne, az összkép azonban mégis csak pozitivra sikerült* Azt mondta a miniszterhelyettes felszólalásom utáni no, most azután jól agyon^dicsértük egymást, mire én kénytelen voltam Őt emlékeztetni arra; testggc állampolgári jogaimhoz tartozik, Alkotmányban biztositott jogom, hogy azt is megmondjam, ha valamivel meg vagyok elégedve. Nagy dolog «z elvtársak, hogy vannak már olyan vezetőink is, akik nem szeretik, ha dicsérik Őket munkájukért. Egyébként megmondom őszintén, én sem azért álltam most ide, hogy ilyenfajta kellemetlen perceket szerezzek az illetékes felelős elvtársaknak, vagyis nemcsak azért kértem szót, hogy elmondjam,