MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/82

~ 114 a magyar irodalom egésze egyetért az irodalompolitika koncepciójával, alapelveivel* A kultúrpolitikai s ezenbelül az irodalompolitika realizálódásával, gyakorlati megvalósitásával azonban már nem egészen ez a helyzet. A céhen belül azt szoktuk mondani, ahány iró, annyi világegyetem, annyiféle fajta ember,gondolat, izlés, felfogás• Hogyan is gondolhatnánk mindnyájan ugyanarról a dologról^, ugyanazt? József Attiláról köztudott, hogy makacsw vitatkozó volt. Feljegyezték, hogy egyszer valakinek be akarta bizonyitani, hogy az ég nem kék. Az illető sarokbaszoritotta és végül is József Attila kénytelen volt elismerni, hogy az ég kék* Elismerte, de egy hirtelen fordulattal nyomban kivágta magát, ezt mondta: Igen, az ég kék, csak hogy nem olyan kék, mint amilyennek Te gondolod* Azt az irók egyetemlegesen elismerik, hogy nekünk a szocializmus kék ege kell és abban sincs vita, hogy ez a fajta szocializmus kell és az az irodalompolitika, amit a Magyar Szocialista Munkáspárt hirdet* Itt a hármas arpy-szabályról van szó, vagy ha ugy tetszik, a három tételről: a támogatás, türelem és tiltás elvéről, arról, hogy a párt és az állam támogatja a szocialista eszmeiségü, társadalmilag elkötelezett irodalmat, türelemmel tudomásul veszi a nem szocialista, polgári progressziv, katolikus progresszív, modernista, avanögarde stb. irányzatok jelenlétét, amelyek nem ellenségesek a szocializmussal szemben, s tiltja az imperialista eszméket propagáló* ellenforradalmi, fasiszta és hasonüfészörö irodalmat. yi.