MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/52

-73 Az Ifjú Kommunista ezjév lo.// számában a galeri-képződéssel foglalkozva, és ebben az iskolák szerepet elemezve, egy neves pszijliológusunk a következőket fejtegeti: általánosan tapasztalható, hogy isicoláinkban a jól alkalmazkodó, és ezen túlmenően a jól konformizálódó tanuló vált általános eszménnyé. Mellesleg megjegyezzük, - irja tovább - hogy a minden közösséghez jól alkalmazkodó ember általános társadalmi eszménnyé vált. Ez a megállapítás még szaksajtóban sem lenne így elfogadható, mert túlzottan általánosított, mert a konformizmus és az emberi közösség megkövetelte alkalmazkodás közötti minőségi különbééget elmossa, és végül, de nem utolsó sorban, mert társadalmi rendünkről, amely önmagában forradalmi, állítja azt, hogy abban a konformizmus eszménnyé vált. További fejtegetésében kitér arra, hogy minden értéket teremtő ember - és csak a tudósokat, a politikusokat, a művészeket említi igénye, - idézem - a meglévő túlhaladása, tehát bizonyos mérvű lázadás. Kétségtelen, hogy a régi tulhaladására való törekvés fontos emberi érték. De ez a megállapítás csak akkor lesz eligazító a fiatalok számára, ha arról is világos képet kapnak, hogy mit jelent a régi meghaladása, mit jelent ma a forradalmiság, és hogy milyen eszközökkel kell az ujat támogatni. Különben az ilyen lázadásra utaló megjegyzések, amelyeK igen romantikusan hangzanak, esetleg ugy hatnak majd, hogy a fiatalok egyrésze - éppen a lázadás cimén az öntudatos szocialista fegyelmet fogja visszautasítani. Távolabbi következtetésekről nem is beszélve. Az ilyen jellegű egyoldalú megnyilatkozások akarva- akaratlanul, indokolatlanul fokozzák a nevelőmunka elégtelensége miatt fennálló, tanár-Siák közötti konfliktust. Pedig a cél ennek szocialista alapon való feloldása. $2-