MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/344

kapcsolatot, növelte a bizalmat pártunk politikája iránt. Megélénkült a kutatóhelyi pártszervezetek élete. A tudományos dolgozók helyesléssel fogadták a párt tudománypolitikai irányelveit. Döntő többségük egyetért a fő törekvésekkel. Az alapvető egyetértés mellett kételyekkel is találkozunk. A tudománypolitikai célokat még nem értelmezik egységesen. A viták arra mutatnak, hogy a tudományos kutatóhelyeken az ideológiai-politikai képzés színvonala nincs megfelelő összhangban a tudományos haladás igényeivel. Különösen elégtelen a fiatal kutatók részvétele a politikai képzésben és a közéletben. Tapasztalható szakmai zárkózottság, a politikai, társadalmi kérdések iránti közömbösség is. Társadalomtudományokkal foglalkozó intézeteinkben gyakori, hogy a társadalmi, ideológiai nézetek erősen polarizálódnak, majd a tisztázás igénye nélkül, békésen megélnek egymás mellett. A tudományos dolgozók egy részének hiányos a politikai-ideológiai felkészültsége, kevés az élettel való kapcsolata. Változatlan feladatunk, hogy serkentsük és szervezzük a tisztázó, alkotó vitákat, a párt tudománypolitikai elveinek szellemében érveléssel oszlassuk el a kételyeket és a tévedéseket. Javítanunk kell a politikai továbbképzést. Munkálkodni kell az aktívabb politikai légkör kialakításán. Vissza kell szorítani a tudományos monopóliumra irányuló törekvéseket. Szorgalmazni kell a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítását, fokozni kell a kollektív tudományos tevékenységre alapuló, megfelelően koordinált kutatási programok számát és elő kell segíteni a kutatóintézetek együttműködését. Erősíteni kell a nemzetközi tudományos együttműködést elsősorban a szocialista országokkal és különösen a Szovjetunióval, azért is, hogy meggyorsuljon a tudományos munka szocialista integrációja. A főváros kulturális életében erősödött a párt befolyása. A pártirányítás alapvető módszere: a politikai, ideológiai eszközök alkalmazása. Kultúrpolitikánk eredményeként a közművelődés és a főváros művészeti élete, ellentmondásaival együtt, viszonylag egyenletesen és a helyes irányban fejlődött. Emelkedett a lakosság általános műveltsége, fejlődött a közízlés. Az ismeretterjesztés, az olvasómozgalom, a művészeti produktumok, a kulturális rendezvények tartalmában igényesebben jutottak kifejezésre szocialista törekvések. Örvendetes, hogy mind több művész fogadja el a marxista—leninista világnézetet vagy annak sok elemét és áll a szocializmus eszméinek oldalára. Még a kétségek és a bírálatok mögött is többnyire a gazdasági és politikai eredményeinket féltő, segítő szándék húzódik meg. A művészi körökben széles körű vita folyik a párt kultúrpolitikájáról. Kultúrpolitikánkat a művészek többsége általánosságban helyesnek tartja. A gyakorlati alkalmazás vélt vagy valódi hibáit azonban sok kritika éri. Egyesek sokallják, mások keveslik az áliami irányítás mértékét. A kritika gyengesége, hogy a nyugati eredetű polgári művészeti termékek gyakran a mű értékeivel nem arányos, túlzott propagandát kapnak. Pártszervezeteink és közvéleményünk egyetért pártunk kultúrpolitikájával, kultúrpolitikai céljainkkal. Elismeréssel szólnak kulturális életünk minden eredményéről, méltányolják erőfeszítéseinket. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy társadalmi tevékeny20 ségünk legvitatottabb, legproblémásabbnak ítélt területe a kultúra és a művészetek. Az utóbbi időben erőteljesen fokozódott a kulturális élet negatív jelenségeivel szembeni bírálat, kritika. Bírálják az öncélúan formakereső, pesszimista, a valóságtól elforduló műveket és alkotásokat. Határozott fellépést sürgetnek és követelnek a giccs, a jó ízlést sértő, a burzsoá dekadenciát hirdető művek ellen, s jogosan várnak elvszerű és következetesebb fellépést az arra hivatott állami irányító szervektől, az ott dolgozó kommunistáktól, pártszervezetektől. Kulturális életünk helyzetét, fejlődését és a megnövekedett igényeket jól szemléltetik az alábbi adatok is: a legutóbbi pártértekezletünk óta több mint 150 ezerrel nőtt a televízió-előfizetők száma. Nőtt a sajtótermékek iránti érdeklődés. Emelkedett a könyvtárak könyvállománya és 1969-ben 12 millió kötetet kölcsönöztek. Jelentősen nőtt az ismeretterjesztő előadások száma és látogatottsága. A fővárosi színházak látogatottsága nagyjából azonos szinten maradt, örvendetes viszont, hogy színházaink műsorpolitikájában a korábbinál nagyobb helyet kapott az új magyar művek bemutatása. Filmszínházainkat az elmúlt évben 25 millióan látogatták. Ez 5 millióval kevesebb, mint 1965-ben volt. Ebben a tv hatása mellett az is kifejezésre jut, hogy a bemutatott filmek között sok a gyenge színvonalú, tömegeket nem vonzó alkotás. Igen látogatottak a fővárosi művészeti hetek rendezvényei. Mind kiterjedtebb a műkedvelő művészeti csoportok, a képzőművészeti szakkörök, a filmklubok tevékenysége, s az ott folyó munka is igényesebb, színvonalasabb. Fővárosunk .munkáslakta peremkerületeiben nem elegendőek és rosszul ellátottak a művelődési házak, a könyvtárak, a filmszínházak. Az új lakótelepeken a kulturális beruházások nem készülnek el idejében, s ha igen, akkor sem a kellő színvonalon. A művelődési házakban mind több a csupán szórakoztató, táncos rendezvény, viszont csökken a tartalmas rendezvények száma és látogatottsága. Esetleges és nem kielégítő a kulturális felvilágosító munka a munkásszállásokon. A szórakoztatóipar túlzott térfoglalásának egyik oka, hogy ezekből a rendezvényekből könnyebb fedezni a művelődési házak fenntartási költségeit. Az anyagiak hiánya és még inkább szétforgácsoltsága egyéb tekintetben is hátráltatja a közművelődési munka fejlődését. Például igen kevés jut karbantartásra, a szegényes felszerelés kiegészítésére. Az elavultság pedig érdektelenséget vált ki. A művelődési házak kulturális dolgozóinak kiválasztása sem mindig megfelelő, munkájuk ellenőrzése hiányos. Pártszervezeteinknek, a művészet és a kultúra kommunista munkásainak fokozottabban kell törődniük a szocialista forradalom e fontos területével. Mindenütt keressék a módját, hogy a párt kultúrpolitikai céljai megvalósuljanak és a már elért eredmények tovább gyarapodjanak. A fővárosi kulturális élet továbbfejlesztésének feladata: a kulturális közéletben erősíteni a párt vezető szerepét, ideológiai-politikai befolyását. Ösztönözni kell a művészeket eszmeileg igényesebb művek létrehozására. Szilárdítani kell az állami vezetést és fokozni a művészek társadalmi felelősségtudatát. Erősíteni kell a párt befolyását a fiatal művészek között. A főváros közművelődésében az ideológiai-politikai igényesség fokozásával emelni kell a lakosság ízlését, műveltségét, kulturáltságát. 344