MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/321

gyakorlat tükrében az is nyilvánvalóvá vált, hogy néhány fontos részterületen van igazítani való. A további haladás megköveteli, hogy az iskolarendszer fejlesztésében a társadalom, a népgazdaság igényeit körültekintőbben vegyék jigyelem.be

. A haladás ütemének meghatározásakor a reális lehetőségekkel minden szinten jobban számoljanak. A Budapesti Párt- és Tanács Végrehajtó Bizottsága ennek megfelelően jelölte meg a következő évek közoktatás-politikai tennivalóit. Kielégítőnek minősíthető Budapest 324 általános iskolájában folyó munka, bár még nem érték el teljesen, hogy minden képezhető tanulót eredményesen felkészítsenek az életre, a továbbtanulásra. A budapesti szakmunkás utánpótlás legfontosabb forrása az iparitanulóképzés. Tartalmának és módszereinek korszerűsítése erőteljesebben csak az idén indult meg. E korszerűsítési folyamat véghezvitele lehetővé teszi, hogy a budapesti ipar szakmunkásigényét mind mennyiségileg, mind minőségileg egyaránt kielégítse. A budapesti középiskolák az elmúlt években feladataiknak mind jobban megfeleltek: évenként mind több fiatalt készítettek fel eredményesen az életre, a továbbtanulásra. Az új típusú szakközépiskola megteremtésének előkészítő munkálatai azonban eléggé vontatottak. Nem látszik megfelelő készség az érintett állami szervek és főhatóságok eddigi intézkedéseiben az országgyűlés által elfogadott elvek megfelelő ütemű realizálására. Mind a budapesti közoktatás irányító posztjain dolgozók, mind a pedagógusok jelentős részének szemléletében és gyakorlatában a múlt évek során kevésbé érvényesült az az alapelv, amely szerint az iskola egyik alapvető társadalmi feladata a szociális és kulturális hátrányokkal küzdő munkásgyermekek sokoldalú segítése. A budapesti általánosés középiskolák nem ellensúlyozzák megfelelő intenzitással a szociális és művelődésbeli egyenlőtlenségeket. Ezzel magyarázható, hogy az 1961/62— 1964/65 közötti időszakban a budapesti gimnáziumokban a fizikai dolgozók beiratkozott gyermekeinek csupán 62%-a fejezte be tanulmányait. Elsőrendű társadalompolitikai és pedagógiai érdek, hogy az általános iskolák a tehetséges munkásgyerekek mindegyikét készítsék fel a továbbtanulásra, arra, hogy a társadalomban elfoglalt súlyúknak megfelelő arányban tanulhassanak tovább a középiskolákban. A középiskolák kiemelt feladatnak tekintsék a munkástanulók felkészítését az életre, illetve a felsőfokú képzésre. Az elmúlt évek során lezárult a budapesti felsőfokú oktatási intézményekben is a reform fontos szakasza. Kidolgozták a reformterveket, a kötelező tanulmányi anyagot körvonalazó programokat. Az eddig elvégzett munkák megteremtik az alapját annak, hogy a kommunista szakemberképzés megvalósításáért erőteljesebb lépéseket tehessenek a jövőben. A felsőfokú oktatási intézmények — különösen néhány fontos egyetem és főiskola — hallgatóinak szociális összetétele a múlt évek során nem alakult kielégítően. A felvételi rendszer hibájából is — melyet a közoktatási kormányzat 1966. 12 májusában korrigált — eredt, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek részaránya, az utóbbi 3 évben, az országos átlagtól eltérően eléggé egyenetlenül alakult a budapesti felsőfokú oktatási intézményekben. Különösen Budapest hat nagy egyetemén volt jelentős visszaesés. A felvételek kongresszusi kritériumainak egységes érvényrejuttatásáért nem folyt elég következetes harc. Kevés erőfeszítés történt annak érdekében, hogy a felvett munkásfiatalok túlnyomó többsége eredményesen be is fejezze tanulmányait. A módosított felvételi rendelet következetes érvényesítésével ez évben elértük, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek tavalyi 32,1%-os aránya — nem végleges adatok szerint — 35,4%-ra emelkedett. Az ELTE-n 23,4%-ról 40,7%-ra, az Orvosegyetemen 26,7%-ról 32%-ra, a Közgazdasági Egyetemen 41,7%-ról 52,3%-ra nőtt a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Egyedül a Műegyetemeken csökkent a számuk. A munkára-nevelés az 1962—64-es évek kezdeti lendülete után az utóbbi esztendőkben kissé alábbhagyott, pedig e feladat a szocialista nevelés gerince. Az e területen érzékelhető visszaesés elsősorban arra utal, hogy nem sikerült beilleszteni ezt a feladatot a felnövekvő nemzedék nevelési folyamatának egészébe. Jobb eredmények csak akkor várhatók, ha minden számbajöhető állami és társadalmi tényező egybehangoltan és intenzíven megadja a tőle várt segítséget. Az alsó- közép- és a felsőfokú oktatás korszerű tanterveit már kidolgozták. A tananyagok és az azoktól elmaradt oktatási-nevelési módszerek közötti ellentmondás az oktató-nevelő munka színvonal emelésének egyik legerősebb gátja. A politikai, világnézeti nevelés javítása, az eredményesebb módszerek kutatása, és alkalmazása a pedagógiai tudományban dolgozó kommunistákon kívül minden közoktatásügyi intézmény állami vezetőinek, pártszervezetének egyik legfontosabb feladata. 2. A népművelés és a kulturális élet A társadalmi nevelés e másik fontos ága figyelemre méltóan fejlődött. A megnövekedett politikai és kulturális igényeket jól szemléltető adat: 1962-ben 150 000 tv előfizető volt, 1965-re ez a szám több mint megduplázódott. Ma már minden ezer lakosra 166 tv készülék jut. Emelkedett a sajtóelőfizetők száma is. Budapesten minden ezer lakos naponta 278 napilapot vásárol. A kulturális heti- és havi folyóiratok zömét is a fővárosban veszik meg. Megjelent és nagy érdeklődést váltott ki a „Budapest" című várospolitikai folyóirat. Az „Esti Hírlap" hírközlő információs szolgálata kielégítően fejlődött, népszerűsége és keresettsége tovább növekedett. Az elmúlt négy év alatt évről évre emelkedett mind az ismeretterjesztő előadások, mind a résztvevők száma. Míg 1962-ben 19 580 előadáson 850 000-en vettek részt, addig 1965-ben 21 000 előadást több mint 1 millió érdeklődő hallgatta végig. A résztvevők mintegy 60%-a munkás volt. Az elő3Z/(