MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/322

adások 44%-a természettudományos, illetve mű­szaki témájú volt. A tudományos világnézetet megalapozó termé­szettudományos és az üzemek termelési feladatá­hoz kapcsolódó műszaki propaganda fokozódása mellett a figyelem, a szocialista hazafiság, szocia­lista erkölcs fokozottabb propagálására és a kis­polgári etikai nézetek bírálatára helyeződött. A társadalomtudományos ismeretterjesztés tematiká­jában jobban előtérbe kerültek a jelenkor irodalmi és történelmi témái, valamint az ateista és antikle­rikális propaganda kérdései. Fejlődött az előadásos propaganda módszertani kulturáltsága is. Az ismeretterjesztésben a további előrelépés fel­tétele, hogy az előadások és a szakkörök munkájá­nak tartalmi színvonala emelkedjék, jobban alkal­mazzák a korszerű módszereket, a modern isme­retterjesztő technikai eszközöket. Kiszélesedett és megszilárdult a munkásakadé­miák rendszere. Az 1962. évi 307 tagozattal szem­ben 1965-ben 648 működött. A József Attila Sza­badegyetem a korábbinál színvonalasabban elégíti ki hallgatóink igényeit. A főváros lakosságának könyvellátását fejlett könyvtárhálózat szolgálja. A közismert, országos funkciókat ellátó könyvtárak mellett, melyeket a főváros lakossága is igénybe vesz legjelentősebb a 116 könyvtári egységgel működő Szabó Ervin könyvtár és az 1471 egységgel rendelkező szak­szervezeti könyvhálózat. Állományuk jelenleg 4,3 millió könyv, s ennek fejlesztésére évenként mint­egy 9 millió forintot fordítanak. A két könyvtár­nak 450 000 bejegyzett olvasója évenként 11 millió kötetet kölcsönös. A szakszervezeti könyvtárhálózat beiratkozott olvasóinak mintegy 70%-a munkás. A kölcsönzött könyvek csaknem 30%-a ismeretter­jesztő jellegű. Változatlanul nagy az érdeklődés a hazai és a külföldi klasszikusok, valamint a mai magyar írók művei iránt. Ugyanakkor csökkent a szovjet és a népi demokratikus irodalom olvasói­nak száma. Könyvkiadásunk nyugati könyveket is közre bocsát. Ezek közül nemcsak a művészi érté­ket képviselő művek a keresettek. Ezért a marxista kritikának erőteljesebben kell hallatnia szavát, hogy az olvasók helyes értékítéletének megalkotá­sához hozzájáruljon. Keresett a művészi értéket képviselő, de eszmeileg vitatható nyugati irodalom is. Az olvasottság szélesedését mutatja: míg Buda­pesten 1961-ben 224 millió forintért vásároltak könyvet, addig 1965-ben a lakosság e célra 340 mil­lió forintot fordított. A fővárosi színházaknak iránytadó szerepük van az ország színházkultúrájának fejlesztésében. Az utóbbi években műsoruk színesebbé érdekesebbé vált. Az új magyar dráma fejlődésében szerény ha­ladásról beszélhetünk. Vannak színpadi művek, amelyek felelősséggel mutatják be társadalmunk időszerű kérdéseit. A főváros jóízlésű lakossága ér­deklődést tanúsít a mai emberhez szóló színházi al­kotások iránt. A színházak műsorának összeállítá­sában illetékesek ezt nem igen méltányolják. Ma még nem általános a Thália Színháznak az a mű­vészeti törekvése, amellyel határozott elvi- eszmei műsorpolitikát sikerült kialakítania. Ezzel megcá­folta a kishitűséget, s produkciói jelentős közönség­sikert arattak. Nincsenek azonban úgynevezett ki­emelkedő új magyar drámák. Kevés szocialista, szovjet, népi demokratikus dráma került színpad­ra. Szép számmal szerepelnek a világ drámairodal­mának klasszikusai és találhatók a műsorban ma­gyar drámai hagyományokat képviselő művek is. Figyelemre méltó élénkülés van a polgári világ színpadairól átvett különböző drámák bemutatá­sában. Egyes művek haladó gondolatisága gazda­gítja a magyar színpadot, segíti a nézők tájékozó­dását fontos társadalmi kérdésekben. A világ szín­padaival való lépéstartás jegyében bemutatásra került az egzisztencialista drámairodalom néhány olyan műve, amely mondanivalójában ugyan távol áll ideológiánktól, bemutatása mégis helyeselhető. Sajnos, a kritika sokszor adós maradt a művek egyértelmű elemzésével. Nem adtak mindig félre­érthetetlen értékelést az olyan művekről, amelyek a kapitalizmus ellentmondásait, a személyiség el­idegenedését, az emberi viszonylatok eltárgyiaso­dását nem a burzsoá társadalomnak, hanem az ál­talános emberi lét törvényszerűségeinek tulajdo­nítják. E vitában az ilyen művek ellenzői mellett állunk. A színházművészet feladata, hogy minél igénye­sebben és korszerűbben oldja meg szocialista építésünk, a világ forradalmi átalakulásának szo­cialista, humanista igenlését. Fejlődésről számolhatunk be a főváros nyári kulturális programját illetően. Figyelemre_jnéjtó eseménye a fővárosnak a „Budapesti Művészeti He­tek^= A budapesti városkép esztétikai színvonalát több képzőművészeti alkotás emelte tovább a múlt évek során. Felszabadulásunk 20. évfordulóján került sor Lenin szobrának leleplezésére. A közeljövőben felállítják Marx és Engels, valamint Kun Béla, Szamuelly Tibor és Landler Jenő emlékművét. A budapesti városkép kedves színfoltjai a tere­ket, a parkokat derűsebbé tevő, díszítő jellegű szobrok. A lakosság szereti a város mintegy 2100 jelentősebb képzőművészeti alkotását, amelynek gondozására a Fővárosi Tanács évenként több mil­lió forintot fordít. A fővárosi művészek tevékeny­ségének segítségét szolgálja a „Művészeti Arany­érem" alapítása is. A szocialista kultúra további terjesztése, erősíté­se, a szocialista tudatosság fokozása megköveteli, hogy a népművelésben és a művészeti munkában az erőket a legfontosabb feladatokra koncentrál­ják. Fokozni kell a népművelés minőségi követel­ményét, a ízocialista tartalom minél igényesebb formában való megjelenítését, a korszerű mód­szerek elterjesztését. E területet meg kel} erősíteni jól felkészült, művelt, ideológiailag szilárd káde­rekkel. A kultúra munkásai minél szélesebb töme­geket vonjanak be a kultúra passzív elsajátítói kö­zül a kultúra aktív alakítói közé. A művészeti munkában továbbra is a legfonto­sabb feladat: a szocialista realizmus melletti pár­tos kiállás alapján a művészek eszmei és politikai 13 377

Next

/
Oldalképek
Tartalom