MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/315

A budapesti pártszervezetek a VIII. Kongresszus által meghatározott gazdaságpolitika alapján végez­ték munkájukat. A fővárosi ipar intenzív irány­ban fejlődött. A II. ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően jelentős előrehaladás történt az üze­mek rekonstrukciójában, korszerűsítésében, az egyes üzemek belső aránytalanságainak felszámolá­sában. Ennek eredményeként emelkedett az ipar műszaki színvonala, ami elősegítette a termelékeny­ség növekedését és a munkaerő problémák fokoza­tos megoldását. A Központi Bizottság 1964. decem­ber 10-i határozata óta a pártszervezetek és gaz­dasági vezetők munkájának középpontjába a mű­szaki színvonal emelése, a gazdaságosság, a terme­lékenység, az ésszerűbb munkaerőgazdálkodás, a takarékosság és az export fokozása került. 1. A termelés alakulása a) A főváros szocialista iparának termelése 1960—65. között évente átlagosan 6,4%-feoí emelke­dett és 1965-ben 36%-feaI múlta felül az 1960 évi színvonalat. Ezen belül a szövetkezeti ipar 45%-kal, a tanácsi ipar 10%-kal növelte termelését. A VIII. Kongresszus által kiemelt iparágak termelése az átlagost jóval meghaladó mértékben fejlődött Bu­dapesten. Például a műszeripar 76%-kal, a vegyi és gumiipar 106%-kal növelte termelését. A termelési feladatok megoldását elősegítette a budapesti szék­helyű szállítóvállalatok eredményes munkája. A szállított áruk mennyisége vasúton 10%-kal, köz­úton 39%4cal emelkedett. Az ipar termelése egyre jobban megfelel a nép­gazdasági igényeknek, a lakosság szükségleteinek. A híradás és a vacuumtechnikai üzemek termékeik felét exportálták. A csepeli kohászat növekvő mennyiségben állít elő új szerkezeti anyagokat, fi­nomkohászati termékekel. A műanyag termékek előállítása is meggyorsult. A gyógyszeripar több új nagyhatású gyógyszert hozott forgalomba. Megfe­lelő mennyiségben gyártanak szintetikus tisztító­szereket, s növekedett a nemes kikészítésű gyűrhe­tetlen textiliák termelése. Nőtt a műszálas szövetek és a belőlük konfekcionált termékek aránya is. Né­hány olyan termék, mely a megelőző pártértekez­let időszakában hiánycikk volt — például a nagy­képernyős tv. készülék, a háztartási centrifuga, a bútor — ma már állandóan kapható. A budapesti építőipar, — bár állandó létszám­hiánnyal, gyakori anyag- és szerelvény hiánnyal küzdött — 1965-ben 29%-kal termelt többet mint 1960-ban. Az építőiparban a munkaszervezés, a gé­pesítés, és a munkahelyek téliesítése javult. A kapacitás túlterhelése, — amely az ötéves terv első éveiben általános jelenség volt — lényegében meg­szűnt. Az építés ideje általában csökkent, de az építmények minőségével, a határidők betartásával még mindig sok baj van. Az építőipar a fel­épített lakások 40%-át rendszeresen a IV. negyed­évben adta át. b) A budapesti ipar az elmúlt öt évben a terme­lést jóval meghaladó mértékben, 70%-/caZ növelte 6 exportját. A második ötéves terv utolsó évében az ország ipari exportjának csaknem kétharmadát a budapesti üzemekben termelték. Javult az export termékek minősége. Mind több új, korszerű ter­méket exportálunk. c) Néhány negatív jelenség továbbra is sok gon­dot okoz. Minden évben volt néhány vállalat, amely nem teljesítette éves feladatát. A termelés ütemes­sége különösen 1965-től javult, de az elmúlt évek folyamán még az általában jól dolgozó vállalatok­nál sem volt kielégítő. A termékek esetenként nem jutottak el időben a megrendelőkhöz s ez zavarokat okozott mind a termelésben, mind az export felada­tok teljesítésében. Nem volt kielégítő a tervek specifikus teljesítése. A szervezés hiányosságai és a vállalati érdekek túlzott előtérbe helyezése miatt sokszor kis értékű cikkekből indokolatlan áru­hiány keletkezett. Ez felesleges bosszúságot okozott a lakosságnak. A kooperációs kötelezettségek teljesítése az el­múlt években némileg javult. Sok üzem azonban még mindig nem fordít kellő figyelmet kötelezett­ségei megfelelő teljesítésére. Mulasztásaikat igye­keznek magyarázni, s a felelősséget másra hárítani. 2. Termelékenység és a termelés gazdaságossága A budapesti szocialista iparban az egy foglalkoz­tatottra jutó termelés öt év alatt 27%-kal nőtt. Je­lentős eredmény, hogy a termelésnövekedés há­romnegyed részben, az építőipar termelésemelkedé­se pedig teljes egészében a termelékenység növeke­déséből adódott. E folyamat 1965-ben vált erőtelje­sebbé, amikor az ipar termelésemelkedése teljes egészében termelékenység emelkedésből származott. Ez a kedvező tendencia 1966-ban is folytatódott. Mindez elsősorban a Központi Bizottság 1964. de­cemberi határozata következetesebb végrehajtásá­nak eredménye. A nagyobb mértékű növekedést akadályozták a folyamatos normakarbantartás elhanyagolása, a műszaki fejlesztés, a munka- és üzemszervezés hiá­nyosságai, továbbá az, hogy a nem normában dol­gozókkal szemben lazábbak a követelmények, s a teljesítmények ellenőrzése felületes. A foglalkoztatottak számának emelkedésével egy­időben egyes iparágakban és szakmában állandó­sult a munkaerőhiány. Az ipar és az építőipar né­hány szakma kivételével csaknem kizárólag vidék­ről fedezi munkaerőigényét. Ugyanakkor a „diva­tos" szakmákban az elhelyezkedési nehézség foko­zódik. A munkaerőhiány és a nem kielégítő mun­kaerőgazdálkodás miatt évről évre emelkedett és csak 1965-től mérséklődött a túlóra felhasználás. A fővárosi munkaerőhelyzet követeli, hogy a vállala­tok fokozottabb figyelmet fordítsanak a meglevő üzemek korszerűsítésére, műszaki színvonaluk növelésére. A termelékenységet növelő, többlet munkaerőt általában nem igénylő beruházásokkal fokozzák termelésüket. 3/i í

Next

/
Oldalképek
Tartalom