MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/40

- 38 A vidékről most éppen ebben az évben, de már az előző években is nagyon nagy érdeklődés a cigányok részéről. Elvtársak, nálunk dolgoznak külön~ böző cigánydinasztiák, hogy ugy mondjam Lakatos-ok, Kolompár-ok és más nevüek. Nagyon komoly gondot okoz ez is a mi nevelő munkánkban, de nem az ő nevelésükben, hanem főleg a mi dolgozóink nevelésében, mert amikor ők beérkeznek az üzembe, nagyon sok ellenszenv fogadja őket, nem ülnekj velük egy asztalhoz dolgozni a töboiek, hanem elkülönítik őket. Van egy Kolompár Vendel nevezetű kisfiú. Nem is olyan régen, pár hónappal ezelőtt érkezett és a legnehezebb munkára osztották be a kazánházban talicskázni a szenet. Maga a talicska is vasból van és rendkívül nehéz. A gyerek nem szokta a munkát, nagyon gyenge volt és ha a körülötte dolgozók, a szocialista brigád nem fogadta volna szeretettel és nem tolták volna helyette a szenet egészen addig, mig meg nem erősödött, akkor ő képtelen lett volna ott dolgozni. Kérdezték tőle: Vendel, hát hogy birod ezt a munkát? Erre ő azt mondta; hogy kialakítottam én a magam módszerét, nem kell azt a talicskát teli tömni, vélig is lehet vinni, ugy elbirom. De most már azt csinálja, hogy púposán megtölti, még a lapáttal le is tapogatja és ugy tolja, mert hozzászokott, megedződött és birja ezt a munkát. Ha nincs türelem, nincs segitség az emberekben, akkor semmiféleképp nem változik meg a helyzet. Szeretném végezetül elmondani, hogy elegendő-e, hogy a pártszervezet, vagy a kommunisták neveljenek. Bár még itt sem tartunk, hogy minden kommunista neveljen és megfelelő magatartást tanusitson, de ezen túlmenően olyan helyzetet kell kialakítani, az üzemben - mi erre törekszünk - hogy minden ember, függetlenül attól, hogy párttag vagy pártonkívüli, nevelje egymást és mi azt is elmondjuk, hogy bizony a dolgozók nagyon-nagyon tudják nevelni a vezetőiket és erre nagy szükségük is van.. Egy másik példa, amely ezt bizonyítja. Egy 17 éves kislány érkezett hozzánk az iskolából. Egy bizonyos helyre tették dolgozni. Nagyon nagy ellenszenv fogadta. Adminisztratív munkakörben volt, ott nem nagyon nagy mozgás volt az előző években. Ez a kislány lelkesen a KISZ-be kérte felvételét és nagyon sok munkát végzett. A gúnyos megjegyzések rögtön elindultak: mi az, javítani akarod a káderlapodat? Ugyan kis bolond, hát 18 éves vagy, persze hogy te nem tudod, nem nőtt még be a fejedlágya, nem tudod, hogy mi itt a dörgés, nem kell ennyire dolgozni, nem kell ennyire igyekezni. De ez a fiatal lány, akiben nagyon sok lelkesedés, ambíció volt, felvette a harcot, nem hagyta magát el-