MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/41

- 39 keaeriteni. Azt mondta, hogy lelkesedés nélkül, életcél nélkül nem lehet élni, ő ezt tanulta az iskolában - ahol valószinüleg nagyon jó pedagógusok tanították - és lényegében fiatal uj dolgozó létére kezdte megváltoztatni az uj helyzetet. Azután már nem voltak olyan szavak, mint korábban, hogy nem fogom órabérban másnak a kölykét nevelni, és egyebek, amik még elhangzanak. A dolog lényege, amit az elvtársaknak szeretnék mondani az, hogy a nevelésnek a pártszervezetek életében nagyon nagy jelentősége van, nagyon fontos dolognak kell tartani, nem szabad hogy elmaradjon ez a munka. Es ha erre tanitjuk pártalapszervezeteinket és önmagunkat is, és képesek vagyunk fejlődni, változtatni, értjük az emberek érzéseit, gondjait és problémáit, akkor olyan támogatást kapunk a dolgozóktól, amilyen támogatás a legnagyobb erő és a legnagyobb elismerés. Ha a pártalapszervezetet szeretik, a pártot szeretik, akkor nem kell még ahhoz szocialista módon gondolkozni, hogy különböző megnyilatkozásokban támogassák. Sgy embernek elintéztük egy dolgát az egyik alapszervezetben. Ez az ember nem kommunista gondolkodású, sőt valószinüleg idealista felfogású ember. De már keveredik gondolatában az ő régi hite és a hála a párt iránt, amely ezt elintézte, amit ő ugy fejezett ki, hogy nagyon sokat fog imádkozni ezért az aranyos jó kis pártért, /derültség/ amely igy törődik az emberiek és a dolgozók ügyeivel. Amikor elintéztünk egy-egy ilyen dolgot, nemsokára tapasztalható is, hogy érdeklődni kezd az az ember a társadalmi kérdések iránt, és érdeklődése abban nyilvánul meg, hogy már ő sem tud létezni ugy, hogy egy másik munkatársának gondja, vagy problémája van, hanem maga is részt vállal abban. így kapcsolódik be először a szocialista munkabrigádok munkájába, és később vezetésébe. Ha feltenném a kérdést, hogy jól dolgozunk-e vagy nem, egyből azt a választ adhatnám, hogy nem. Nagyon sokat botladozunk, nagyon sok gondunk van, nagyon sok hibát követünk el. De azt hiszem, ha a szándékot nézzük és azt, hogy a mi pártszervezetünk tagjai, az alapszervezetek vezetőségei és tagjai egységesen, egy célért dolgoznak és tisztán látják, hogy a szocializmust nemcsak országos méretekben, hanem konzervgyári méretekben is meg kell valósítani. Azt hiszem, hogy az irányt és a célt tekintve keressük és kezdjük megtalálni a helyes utat. Köszönöm az elvtársak türelmét. /Taps./