MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/245

- 9 A lakáskultúra fejlődése jelentős. Az épülő lakások 96 %-a fürdőszobás, 82 %-a központi fűtéssel, 70 %-a beépített szekrénnyel, 40 %-a beépített konyhabútorral rendelkezik. Az alapterület 44 m2-es átlagról 48 m2-re emelkedett. Észrevehetően fejlődött az építőipari dolgozók munkája. Előrehaladás van a típustervek, a fix árak alkalmazásában. Javult a blokkos és paneles építkezés aránya. Némileg csökkent az épitkezési idő. A tervellátottság azonban akadozik. Előfordult, hogy a tervezők megfeledkeztek a járulékos építkezésekről /üzlet, óvoda, iskola stb./. Még mindig korszerűtlen technikával és technológiával, gyenge minőségű anyaggal, lassan ós drágán építkezünk. /Átfutási idő 10,9 hónap, egy lakásra eső bruttó költség 195 ezer Ft/. Sok a jogos panasz az építő és szerelő munkák minőségére. Budapest lakáshelyzetének megoldása ténylegesen csak 1965. után, a III. ötéves terv során kezdődik, 80 ezer lakás felépitésével. Jelenleg nehézséget okoz, hogy a tervezéssel, a beruházással, a kivitelezéssel és az elosztással különböző szervek foglalkoznak. Célszerűnek látjuk e nagyszabású terv megvalósítása érdekében az egységes lakásépítési ós lakásgazdálkodási szervezet létrehozását a fővárosban. Biztató, hogy építészeink törekednek a kor követelményeinek és a főváros szocialista távlatainak megfelelő városkép kialakítására. Felnőtt egy uj építész generáció, amely alkotó módon fejleszti a magyar építészet hagyományait. A lakások elosztásában különösen fontos, hogy a lehető legigazságosabb legyen. Ezért dolgoztatta ki a Budapesti Pártbizottság a lakáselosztás uj elveit. Ezek szerint az uj lakásokat á kerületek között a munkások, az összdolgozók, a lakosság és az elavulj romos lakások számának figyelembe vételével osztják el. A szövetkezeti lakások elosztása 1965-ig megtörtént. A lakáselosztás további tökéletesítését akadályozza, hogy a vonatkozó jogszabályok bonyolultak, elavultak. Szükségesnek tartjuk egy uj, egységes lakásgazdálkodási rendelet megalkotását. Az állami lakások karbantartására, legnagyobb részt sor és tömbtatarozásokra, évente kb. 1 milliárd forintot fordítunk. De ez is kevés ahhoz, hogy az elmaradást felszámoljuk. A házak állagára jellemző, hogy kb. 24 ezer lakást kellene azonnal szanálni. A lakbérek összege a tatarozások alig 40 %-ái fedezi. Egy lakásra jutó felújítási összeg évente 2.678 Ft, a lakbér mindössze 1.293 Ft. A házkezelőségek munkája javult. De mindennapos jogos bírálatot vált ki az alacsony műszaki felkészültség, tervszerütlenség és szervezetlenség. Több helyen a lakosság aktivan is részt vállal a lakóházak gondozásában. Ez példamutató és gazdaságilag igen hasznos kezdeményezés, amely további biztatást érdemel. Ub