MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988

1988-04-23 219. öe. - 1988_PB 219/100

- 94 Ezen belül az energetikai-kitermelő és alapanyagtermelő szférának a csökkentése. Ehhez pedig nem elég a termékszerkezetváltás és nem elégségesek azok a lépések, amelyeket mi ebben a porgramban fölvázoltunk. Ehhez a termelésnek, tevékenységnek csökkentésére, esetleg megszüntetésére, s ami ezzel sajnos együttjárrszervezeteknek, vállalatoknak felszámolására van szükség. Vállalni kell. Minél később vállaljuk, annál nagyobb árat fogunk fizetni, és annál kisebb lesz ennek a vállalkozásnak a hatékonysága. A második kérdés, ami ezzel szorosan összefügg; s azt gondolom nem kis szerepet játszott abba, hogy valójában ezt a nem új felismerést igazán soha nem vittük következetesen végig. Ez pedig úgy szól, hogy a gazdasági struktúraváltás nem teljesíthető annak az egyébként nagyon szép elvvel szorosan összefüggő programnak a teljesítése mellett, amely úgy szól, hogy teljes és hatékony foglalkoztatás. Ebben a gazdasági szerkezetben nincs teljes és hatékony foglalkoztatás és nem is lehet. Teljes foglalkoztatás csak az erőforrások pazarlása árán jöhet létre. És miután a magyar gazdaságnak nincsenek kihasználatlan tartalékai, nincsenek termelési tényezők - amelyeket arra az időre be lehetne vonni, amig a szer kezetátalakításnak ez a negatív eleme nevezetesen a fokozatos leépülés, azokon a területeken, amelyek pazarolják a nehezen megtermelt jövedelmeket - beállíthatók lennének, ezért nem lehet érdemleges gazdasági szerkezetváltást végrehajtani átmeneti munkanélküliség nélkül. Ez lehetetlen. Ebbe a kísérletbe mi csak belebukhatunk. Szeretném ha nem értenének félre. Én nem azt mondom, hogy egy szocialista ország vállalja föl a tartós munkanélküliséget. Mégkevésbé, hogy ez cél lehet. Azt mondom, kikerülhetetlen átmeneti következmény, és hozzáteszem, hogy az ily módon átmenetileg munkanélkül maradó emberekről gondoskodnia kell ennek az országnak, de ez nem a gazdasági szféra, hanem a szociálpolitika dolga. Még mindig olcsóbban jövünk ki, és megteremtjük az átalakulásnak a feltételeit. Márpedig állandóan szembekerülünk ezzel a dilemmával, és igazán őszintén nem nézünk szembe vele. /Oö