MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988

1988-04-23 219. öe. - 1988_PB 219/101

- 95 Egyébként az állásfoglalás-tervezet is ellentmondásos ebből a szempontból. Egy helyen teljes és hatékony foglalkoztatásról van szó, más helyen pedig már felcsillantja, hogy hosszútávon és tömegesen nem lehet elviselni a kivédhetetlen munkanélküliséget. Nem kellene áltatnunk egymást, világossá kellene tenni, hogy minek mi az ára. Föl kellene vállalni. Harmadik dolog. Tudom, hogy ezt nem teljesítheti a pártértekezlet, de a feladatot ki kellene tűzni, úgy, hogy a XIV. Kongresszus időszakára ez a munka elkészüljön. Nem egyszerűen a gazdaság belső ún. mikroszerkezetéről, hanem a magyar gazdaság makroszerkezeterol van szó. És legyen végre konkrét koncepciónk arra nézve, hogy a magyar gazdaság hova fejlődjék a jövőben. A mi adottságainkhoz és a világ igényeihez alkalmazkodó gazdaság lehet csak eredményes. Ez pedig valószínűleg fölteszi azt a kérdést, és erre válaszolni kell, kibír-e a magyar gazdaság ekkora ipart. Nem akarom megelőlegezni a választ, hiszen ehhez sok mindent el kell végezni. Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban tett kísérletek, amelyek iparpolitikai koncepció fölvázolására vállalkoztak, sorozatosan mondtak kudarcot. Most sincs megalapozott koncepciónk, nem is lehet. Mert nem tudunk választ adni arra, hogy a mi adottságaink mellett, ebben a szerkezetben mekkora iparra és milyen összetételű iparra van szükség. Tudjuk, hogy érdemes a mezőgazdaságot fejleszteni, tudjuk, hogy érdemes a tervcélágazatokat

;

benne mindenekelőtt a szolgáltatásokat, idegenforgalmat, szervíz.élést } a magyar szellemi munkát fejleszteni, csak amikor lépni akarunk, ott áll egy hatalmas, tehetetlen tömeg. És nem merünk hozzányúlni. Én azt gondolom, hogy ennek a koncepciónak a kidolgozása az egyik legfontosabb témája lehet a XIV. Kongresszus gazgaságpolitikai programja megalapozásának. Végül a negyedik ügy: a mostani anyag is, mint annyi más, értve e feszítő gondokat és szándékokat, egyértelműen és egyoldalúan elosztás centrikus. Változatlanul fönnáll a veszélye, hogy éppen ezért illúziókat kerget, jószándékkal ugyan, miként tettük ezt a XIII. Kongresszuson is. Ismét az elosztás szférájában keresi a gondok, a feszültségek csökkentésének módját, amit aztán végül nem fogunk tudni teljesíteni. /.0A