MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1986

1986-09-22 208. öe. - 1986_PB 208/18

Ebből kiindulva nem ritka tehát az olyan vélemény, hogy a párt már nem illetékes és nem is kell, hogy állást foglaljon a szakmai alkalmasság kérdésében. Annak elbirálását kiadja albérletbe. Ebből következhet azután az a felfogás, amit Tarnóczi elvtárs képviselt, a kiadói főigazgatóság vezetője, mikor megkérdezte, hogy mi köze van a kerületi pártbizottságnak a kádermunkához. Meg kellett neki magyarázni. Mert szorgalmazta a kerületi pártbizottság az egyik vezető cseréjét. Ezért ezt nem lehet igy értelmezni. A káderkövetelményeket csak egységben foglalva lehet értelmezni és gyakorolni. A kádermunkának hosszú ideje gyenge pontja a vezetők munkájának értékelése. Hát az alapelvektől egy kicsit eltérve nézzük meg egyéb követelményeit a kádermunkának. Ilyen a vezetők munkájának értékelése. Először is az a megjegyzés kivánkozik ide, hogy ennek alapja csakis az eredményesség és a vezetői magatartás együttes megitélése lehet. A teljesítményelvet azt hiszem, szükségletein külön megindokolni, csupán azt szeretném mondani, hogy még a jó produktum sem igazolhatja az antidemokratikus, parancsolgató vezetés létjogosultságát, annál kevésbé, mert az ilyesfajta vezetői magatartás hosszú távon megbosszulja magát, s később az elért eredmények is veszélybe kerülnek. Pártvizsgálat tanulságait tárgyalta a végrehajtó bizottság 2 hónappal ezelőtt, ahol az eredményesség volt annak a döntő tényezője, hogy a vállalat vezetése egyszerűen nem vette figyelembe a pártszervezet dolgait, és végül kialakult a vállalatnál óhatatlanul az egység megbomlása, klikkekre szakadt a vezetés, a közösség, a VIII. kerület egyik vállalatáról van szó, és mind a két elvtársunkat pártbüntetésben kellett részesiteni, és a vezetőtől és a párttitkártól is meg kellett válni. Tehát amikor a mindenáron való eredmény elérése teljesen figyelmen kivül hagyja az emberi tényezőket. Amikor a siker nem a közösségnek lesz az eredmény hordozója, munkája eredményességének a mutatója, hanem az egyén sikerélményévé válik, és az "én" szemlélete kerül a vezetés központjába. Azt is gyakran tapasztalni, hogy a munka értékelésére jogosultak hosszú időn keresztül szemet hunynak kiáltó vezetői hibák felett. Kényelmességből, álhumánus megfontolásból, vagy éppen /* .