MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1985

1985-01-30 198. öe. - 1985_PB 198/43

- 17 területén, továbbá a környezetvédelemben és a lakossági ügyintézés kulturáltságának javításában is. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme néhány százalékkal emelkedett. Ebben a társadalmi juttatásokkal, valamint a kiegészítő-kisegítő gazdaság elterjedésével összefüggő bevételek erőteljes növekedése volt a meghatározó, mivel az egy keresőre jutó munkabérek reálértéke 1979 óta csaknem folyamatosan csökkent. Az ötnapos munkahét bevezetése egybeesett a reálbérekre nehezedő nyomás növekedésével, s ez ellentmondásos helyzetet szült: a szabadidő megnőtt, de sokan ennek nagyobb részét vagy egészét túlmunkára fordítják. A dolgozók zömének életkörülményromlást jelent, hogy többet kell dolgoznia a korábbi fogyasztási szintjének megtartásáért. Egyes dolgozói rétegek, munkáecsoportok körében növekedett a magas jövedelemmel rendelkezők száma. A magas keresetet a többség túlórákkal, szabadidőben végzett, többnyire kvalifikált munkával éri el. Az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők - akik nem mindig tehetnek erről - körében differenciáltan, az életfeltételek romlása érzékelhető. A legmagasabb egy főre jutó személyes jövedelemmel az öt évvel korábbitól eltérően már nem a szellemi foglalkozásúak, hanem az önállóak rendelkeznek. Az alacsony, 2200 Ft-nál kevesebb jövedelműek aránya a nyugdíjasok körében legnagyobb. A gyermekes családok helyzete változatlanul jóval kedvezőtlenebb, mint a gyermekteleneké. A három vagy több gyermeket nevelő családok egy főre jutó személyes jövedelme a felét sem éri el az ilyen korú gyermekkel nem rendelkezőkének. Az életszínvonal változása mindezek együttes hatására rétegenként és az egyes rétegen belül is a korábban megszokottnál differenciáltabb volt. Társadalmunk érzékenyen reagál a jövedelmi, de különösen a vagyoni különbségekre ma, amikor nincs lehetőség az életszínvonal dinamikus emelésére. kh