MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1985

1985-01-30 198. öe. - 1985_PB 198/44

- 18 Jogos a kritika, amikor a munka nélkül szerzett, illetve a teljesítményekkel arányban nem lévő nagy jövedelmekről, az ezt lehetővé tevő szabályozási hiányosságokról és a laza ellenőrzésről szólnak, illetve ennek ellenpólusaként arról, hogy az életszínvonal egyes társadalmi rétegeknél a tűréshatár közelébe süllyedt. 12. A társadalmi struktúra fejlődésének fő tendenciája a fővárosban a társadalmi rétegek közötti közeledés, a kiegyenlítődés, az osztályjellegü különbségek fokozatos háttérbe szorulása, illetve a belső rétegződés erősödése. A munkásosztályhoz tartozók jövedelmi színvonala közeledett a szellemi foglalkozásúakéhoz, és relatívan mérséklődött a nyugdíjasok jövedelmi hátránya. A főváros társadalmának mobilitása fokozatosan változott: mindinkább csökken a rétegek közötti áramlás, növekszik a rétegeken belüli mozgás. A mobilitás megváltozott jellege, az életszínvonal emelkedésének lassulása, stagnálása, egyes rétegeknél csökkenése a különböző társadalmi csoportok egyenlőtlenségi tudatát, illetve hovatartozásra való tekintet nélkül a "hátrányos helyzetbe szorultság" érzését erősíti. Gazdaságunk stabilizálásának, külső és belső egyensúlyunk megteremtésének rájuk jutó terheit az emberek - réteghelyzetüktől függetlenül túlzottnak érzik. Mivel - véleményük szerint - kevés elismerést kapnak fokozott erőfeszítéseikért, növekvő teljesítményeikért, legtöbbjük úgy ítéli meg, hogy társadalmi rangja, megbecsülése csökken. Figyelemre méltó a hátrányos helyzetek /jövedelmi, kulturális, egészségügyi, lakás stb./ halmazódása egyes lakossági csoportoknál, ami most párosul a támogatásúkra fordítható anyagi eszközök szűkösségével. Ez a halmozottan hátrányos helyzet újratermelődésére, s vele együtt e rétegek "bezáródásáta" - tehát szocialista elveinkkel össze nem egyeztethető esélyegyenlőtlenség kialakulásához vezethet. M