MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1982

1982-04-15 180. öe. - 1982_PB 180/13

9 legyünk és ne 100 ezren vagy 300 ezren. Ne híguljunk fel, de oktalanul ne is zárkózzunk be. A mostani társadalmi, politikai körülményeket figyelembe véve, egészségesnek, normálisnak tartom a fővárosi taglétszámot* Már régen nem a mennyiséget helyezzük előtérbe a pártépitésnél. A IX. kongresszus, amikor megszüntette a tagjelöltséget, már felhívta a figyelmet, idézem: "a párt ereje nemcsak létszámában, hanem elsősorban tagjainak öntudatában, felkészültségében, a párt egységében és összeforrottságában van. Ezért továbbra sem célunk a taglétszám nagyarányú növelése." Azóta is minden kongresszus a minőséget húzza alá a pártépitésnél. Világos az is, hogy bizonyosan van a pártban egy nehezen meghatározható rész, aki jobb lenne, ha kivtíl lenne, de ezektől mi magunk is szeretnénk megválni. Ha gyakorlatilag közelitjük meg a sokan vagyunk, vagy kevesen kérdést, arra sem lehet más választ adni, mint azt, hogy van ahol elegen /vagy többen is/ vagyunk, van, ahol kevesen vagyunk. Még egy-egy üzemen, intézményen belül is jelentősen változik a műhelyek, részlegek egymáshoz viszonyított képe. Nyilvánvaló, hogy néhány nagyüzemben, ahol messze az átlag fölötti a szervezettség, a minőséget kell még jobban előtérbe helyezni. Jó lenne ugyanakkor, ha fontos területeken több lenne a párttag /természetesen csak az arra alkalmasakból!/ Például építőiparban, kereskedelemben, jogászok, birok, orvosok, művészek között. Többek között ilyen különbözőségek miatt is szükséges a valóban tervszerű, valóban differenciált pártépitési elképzelés. - Szintén sokak által vitatott kérdés az is, hogy kell-e még olyan erőteljesen szorgalmazni a munkásfelvételt, mint ahogyan mi még most is tesszük? Áb