MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1980

1980-01-21 161. öe. - 1980_PB 161/17

- 15 Egyetértek azzal, hogy a politikai stabilitás nem egyenlő a káderek stabilitásával. De olyan helyen, ahol a káderek naponta jönnek-mennek, ilyen stabilitást nem lehet elvárni. Ezt azért emlitem meg, hogy gondolkodjunk ezeken a mondatokon, és árnyaltabban fogalmazzunk, hogy azok az igazságot hivebben tükrözzék. A 4o. oldalon a munkásosztály kategóriáiról beszélünk, de itt a szolgáltatásról igen kevés szó esik, ugyanakkor ez igen nagy munkát igényel. Elemezni kellene ennek a munkás rétegnek a magatartását, helyét, jövőjét, fontosságát, ellentmondásait is. A társadalmi jelenségeknél figyelmet érdemel a másodlagos gazdaság. Borravaló, csúszópénz általános jelenség, de ezen belül vannak pozitiv elemek is, amit támogatni kell, de vannak negativ jelenségek, amelyek ellen a pártnak harcot kell folytatnia. Vannak dolgok, amelyeket napirenden kell tartani, mert nincs előrelépés, de nem tudomásul venni jelenségeket igen helytelen. A beszámolót jónak tartom. A BPB munkájának effektivitása igen J5I van leirva, a kritika, önkritika helytálló. Lantos Zoltán elvtárs: ugy Ítélem meg a beszámolót, hogy igen közel jár a véglegeshez. Néhány észrevételt kivánok tenni, az egyiket figyelem felhívásnak szánom, a másik a még egységesebbé tetei érdekében. A társadalmi viszonyokban jelentősebb változás nem történt, mondotta Királyné elvtársnő, ennek az ellenkezőjét érzem ki az anyagból. A számok alapján itélem meg igy, s ezért ugy gondolom, jó lenne a számokat egységesíteni, egységes indulást és befejezést adni. A társadalmi viszonyok alakulásában látok olyan folyamatot, amelyekre figyelem felhivóan kellene reagálni és a beszámolóban a figyelmet jobban ráterelni, rámutatni arra, hogy milyen következményeivel kell számolni. Az a véleményem, hogy a beszámolónak előremutatónak is kellé lennie. A munkásosztályban végbement folyamatról van szó.Számarányában a munkásosztály és az értelmiség, s az alkalmazottak között nincs nagy különbség. A beszámoló azt mutatja, hogy 197o-79. között 179 ezerrel csökkent a fizikai dolgozók száma s ez kb. 22 %-ot jelent. Ha ezzel szembe állítjuk az értelmiség, az alkalmazottak számának növekedését, látható, hogy a főváros társadalmi viszonyaiban jelentős átrétegeződés megy végbe, a munkásosztály aránya csökken, de emelkedik az értelmiség és a nyugdijasok aránya. Figyelembe kell venni azt is, hogy a fizikai dolgozknak csak a fele végez termelő munkát, s igy ezt a folyamatot még inkább alaposabb elemzés alá kell vonni. Ez a folyamat nem ál}, meg. Az biztos, hogy a nagyüzemi munkások változatlanul meghatározói a főváros politikai hangulatának, politikai, társadalmi szerepének, de ez ma is könnyen veszélybe kerülhet, ha a politikai munka nem számol eléggé vele, illetve azzal, hogy a munkások számaránya csökken és a számszerű csökkenést politikai, gazdasági eszközökkel növekvően kell pótolni. A budapesti munkasok tetteikben is biztosítják a munkásosztály vezető szerepét, tehát ez igen fontos kérdés. Igaz, hogy tervezve van 1981-ben a munkásosztály helyzetének viszgálata, de ez még két évet jelent, ezért helyes lenne a politikai munkában ezt a folyamatot figyelemmel kisérni. P-