MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1977

1977-10-11 145. öe. - 1977_PB 145/10

- 7 Nagyon kell vigyázni, hogy amikor a követelményeket megfogalmazzuk, azok nagyon reálisak legyenek. Mindig az adott helyzetnek megfelelő legyen. A nemzetközi helyzet például mindig - mióta az eszem tudom - összetett volt, de a belpolitikai helyzetben is mindig voltak problémák. Ezek mindig is lesznek. Ezért fontos, hogy az adott helyzetre vonatkozóan reálisan fogjuk meg a kérdést. Nagyon fontos a kádermunkában a realitás. Az előre haladást mutatják a változások, amelyet mi, mai káderek csináltunk. Persze nagyon komoly problémáink vannak, és nem lehetünk elégedettek. Nagyon kell vigyázni arra, hogy a pártapparátus káderállománya milyen legyen. Még rengeeteg munka hárul a pártapparátusra. Aggasztónak tartom, ami az anyagban van, hogy milyen nagy a fluktuáció. De miért nem jönnek a pártapparátusba? Miért ilyen nehéz ide embereket találni? A párt pedig annyit foglalkozik más problémával, gazdasági feladatok megoldásával, hogy elkerüli a figyelmét a saját belső problémája. Hiába bízzuk meg például a minisztériumokat, hogy oldják meg gondjainkat. Megszilárdultabb pártapparátust kell létrehozni. Azt a bizonyos "kihordási" időt jobban kell kitűzni. Meg kell gondolni, hogy akit beállítunk, azzal már előre tisztázni kellene ezt az időt. A jelentésnek azzal a kitételével, hogy a helyettes nem mindig utód, egyetértek. Bár az okok nincsenek kellőképpen feltárva. Nem mindig arról van szó, hogy alkalmatlan az a helyettes az előre lépésre, hanem arról, hogy bizonyos közösségekben kialakuló konfliktusokra nem figyelünk fel időben. Nem tudunk váltani, mert olyan megromlott szellem uralkodik az adott munkahelyen, hogy nem tudunk váltani a helyettessel. Sokszor a helyettes tisztességgel várja, hogy előre lépjen, és nem akarja megfúrni a vezetőjét, de nem léphet a kialakult rossz hangulat miatt, mi pedig nem figyeltünk fel idejében a kialakult torzsalkodásra. A demokratizmus a kádermunkában roppant fontos, az alapos körültekintés elengedhetetlen. De a totojázás, a hosszú vacakolás már katasztrófa. Újságíró körökben elterjedt, hogy a kádermunkában kialakult egy sötét mechanizmus. Első évben azt mondják: na megoldottuk a káderkérdést; a másodikban azt: hajjaj; a harmadik évben: most mit csináljunk vele; a negyedikben: jön a"titán-korszak", amikor felhívjuk ezt, vagy azt, hogy "Ti tán még használhatjátok". De nemcsak a körültekintés, de a kellő határozottság is szükséges. Egyetértek vele, hogy ha a helyi sovinizmus elburjánzik, az ellen harcolni kell, de alapvetően mégis arra kell építeni, hogy a káderek helyben nevelődjenek, mert ott ismerik legjobban a feladatokat. ÁO