MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1977

1977-10-11 145. öe. - 1977_PB 145/11

- 8 Drecin József elvtárs: hozzászólásában felvetette, véleménye szerint az előterjesztés olvasása mindenkiben ugyan azt a gondolatot, felelősségtudatot vetette fel, amelyet a jelentés is kiválóan tükröz, azt, hogy a társadalmi épités előrehaladásának nagyon fontos kérdéséről van szó. Elmondotta, ennek a jelentésnek van egy bizonyos vonatkozásban, birálható jellege, az, hogy alapvetően a jelenségek leirására összpontosit. Az okok, a jelenségek leirása, megfogalmazása oksági láncolatba kerül, bizonyos annomáliák, elvek, fogyatékosságok a kádermunkában szubjektivizmusra vezethetők vissza , s ez látszólag egy oksági összefüggésre mutat rá. Mégis rámutat arra, még mindig nem vagyunk az oksági láncolat végén, ügy véli^az okok elemzése egy kicsit háttérbe szorul a jelenségek leirásával szemben. Dokumentumokat, Páréletben közölteket olvasva is ezt mutatják. A jelenségeket hasonlóan kezelik évak óta. Adósak vagyunk a jelenségek okainak vizsgálatával - mondotta Drecin et. Az okokon, feladatokon gondolkozva felmerül az a kérdés, hogy vajon miféle aspektusa van ennek egész kádermunka vizsgálatának, értékelésének. Az helyes, ha a fogyatékosságokra összpontosítják a figyelmet, arra, hogy hol, mit kell javitani. Véleménye szerint a jelentés az eredményeket jól hangsúlyozza. A fogyatékosságoknál véleménye szerint érdemes elidőzni, mert összemosódnak a nagy bukásokkal. A nagy disznóságok egy fajta jelenséget mutatnak, de nem ez az igazán érdekes. A nagy bukások, amelyek a káder-mechanizmusban felszinre kerülnek megoldódnak, itt nem lát igazán nagy társadalmi gondot. A másik, igazi aspektus, az nem a bukások kérdése, amelyek felszinre jönnek, valami mechaniz |robléma is kell legyen és ez aggasztó a társadalom szempontjából, ügy látja, nem az alkotás jellemzi az embereket. S ez elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy a kádermunka ma már a kor követelményei szerint szakma. A személyzeti munka szakma, melynek megvan az alapja, tudományos rendszere. E területen a szubjektivizmus - bárhogyan ostorozzák - dominál, a személyes tapasztalatok és nem a tudományos megoldások érvényesülnek. Ezt annak tulajdonítja, hogy kevés helyen van tudományos szintre emelve a kádermunka végzése, szervezése. Ez azonbanininél feljebb mennek, annál kevésbé jelent gondot. Egy bizonyos szintről lefelé a kádermunka, már személyzeti munkává lesz. Felveti, ugy tűnik senki nem foglalkozik azzal, hogy a személyzeti munkának milyen módszerbeli, szervezeti kérdései vannak. Példaként megemliti, hogy az USA-ban járva egy közép nagyságú trösztnél folytatott beszélgetése során szerzett tapasztalatokat arról, hogy egy kapitalista vállalatnál milyen nagy gondossággal, szervezettséggel végzik a személyzeti munkát. Tudományos nyilvántartás és megfigyelési rendszerük van, felmérik a káderek képességeit, megbizzák feladatokkal, minden teljesítményükről nyilvántartást vezetnek, beiskolázzák őket már akkor, amikor még szó sincs arról, hogy vezetők lesznek, ügy véli e példa is azt mutatja, hogy lebecsülik nálunk ezt a szakmát, nem látják kellően fontosságát. Kitér arra is, ugy látja némi zavar van a párt kádermunkája és az állami, gazdasági személyzeti munka közötti koordinációban. Munkamegosztasbeli tisztázatlan kérdések vannak. A^ pártszervezeteknek nem lehet kötelessége a káderek előkészítése. Az információszegénység oka abban mutatkozik, hogy hiányzik egy tudományos apparátus. Ha ilyen van a munkamegosztás alapján ez a személyzeti munkára hárul, mert másra nem hárulhat. Arra kell a hangsúlyt tenni a személyzeti munkában, hogy az előkészités M