MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1977
1977-10-11 145. öe. - 1977_PB 145/9
- 6 Megyeri Károly elvtárs; Az a véleményem, hogy ez a jelentés rendkivül szerteagazoan, sokrétűen és izgalmasan elemzi kádermunkánk különböző területeit, pozitívumait és hiányosságait. Alkalmas ez az anyag arra, hogy belepiszkáljon az ember felelősségébe: mit tehettünk volna még az elmúlt időszakban. Néhány gondról szeretnék beszélni. Az egyik a fiatalok dolga, sorsa, kiválasztása, vezetői beosztásba kerülése. Az anyag a 9. oldalon egy kicsit szinplifikalja a fiatalokkal való törődést, A fiatalokkal való foglalkozásnál egy kicsit szubjektív érzelr mek körül folyik a vita, és nem az alkalmasságon. Az alkalmasság csak később derül ki. így roppant nagy a felelőssége azoknak, akik a fiataloknak bizalmat adnak. Amikor a fiatalok vezetői erényeit próbára teszem, roppant nagy felelősség van rajtam. Mert ha az a fiatal megbukik, igen nagy sérelmeket szenved. Számolni kell azzal is, hogy ma vezetőnek lenni nem elég vonzó. Nem vonzza a fiatalokat, mert látják a növekvő terheket. Kockázatvállalásra van szükség. A fiatalok nem a 60 évesek helyére kerülnek, ezzel egyetértek, de azt tapasztalom, hogy a nyugdíjkorhatárt átlépők nehezen határozzák el azt, hogy a nyugdíjat válasszák. S mivel nem az ő helyükre kerül a fiatal, így egy egész garnitúra lépik egyet. Nem azt állítom, hogy aki 60 éves, el kell mennie nyugdíjba, hanem azt a morált kellene kiterjeszteni, hogy aki eljut oda, kérdezze meg: elvtársak mi a tervetek velem, hogyan Ítélitek meg a munkámat. Nálunk is van, hogy a 60 évest a környezete elkezdi védeni, a terheket levenni róla. De jó-e ez? A kádercsere a világon a legnehezebb kérdés. Egyetértek azzal, hogy megértően, humánusan kell ezt kezelni. De egy jó káderrel szemben, aki nincs a helyén, hallatlanul nehéz humánus módon valamilyen mérleget felállítani. A vezetőknek olyan raffináltságot kell szerezni, ami nagy befektetés. Például nálunk egy vezető lecserélésre került, és háromnegyed évig nem találtunk neki megfelelő munkahelyet, mert ha megtudják, hogy leváltották előző munkaköréből, nem kap munkát,^ mert gyanús. Ezen a szemléleten változtatni kell. A vezető a kádermunka tekintetében be van ÉQazva. Az a véleményem, ho^y gondolkodni kellene azokon a módszereken, uram bocsa' jogszabályokon, amelyek a progresszivitás irányába hatnak és az indokolt kádercserékben kevesebb sérelmeket okoznak, több humanitást követelnek. Kulcsár Ferenc elvtárs: A beszámoló írásos anyagával és Somogyi elvtárs szóbeli kiegészítésével egyetértek. Az anyag nagyon jól összefogja az utóbbi években végzett kádermunkát. Ha az ember összehasonlítja a 10-15 évvel ezelőtti állapotával ezt a várost, a benne lévő intézményeket és üzemeket, akkor rá se lehet ismerni a régire. Ezt pedig ezek a mai káderek csinálják. A mai emberek, akik nincsenek hiba nélkül, mert nincsenek eszményi káderek, olyanok ők, mint amilyenek a feladatok,