MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1977

1977-10-11 145. öe. - 1977_PB 145/8

- 5 Szkokán Ferenc elvtárs: Az ifjúsággal való foglalkozás, az utánpótlás terén bizonyos adósságaink vannak. Szükség van arra,hogy a fiatalok tömegeit vonjuk be a vezetésbe, engedjük ahhoz az asztalhoz, ahol döntenek. De nekünk nagyon ügyelni kell arra, hogy ezzel a kérdéssel hogyan foglalkozunk, hamis illúziókat táplálni nem szabad a fiatalokban. Tudni kell, hogy a 60 évesek helyére nem a 20 évesek kerülnek /elnézést a leegyszerűsített sémáért/. Aki a kádermunkáért felelős, a fiatalok útjának egyengetése is a feladata. A felkészítés pedig hosszú folyamat,^ amit az élet diktál. A 30 évesek kerülnek a 40 évesek helyére, stb. A másik, amiről szólni szeretnék, az 50 évesek káderügye. Sok szó esik arról, hogy az 50 évesek már nem jók a káder-előléptetésre. Ez komoly veszélyt jelent. A jelentés is rosszalja, hogy a Budapesti Pártbizottság hatáskörébe tartozó káderek fele 50 évesnél idősebb. Az 50 éves ember még két ötéves tervet dolgozik végig. Itt sem mást, mint azt kell nézni, hogy megfelel-e, elvégzi-e a rábízott feladatot. Arra kell törekednünk, hogy a 60 éveseknél is pár hasznos évet megmentsünk. Nem tartom problémának, hogy a BPB hatáskörébe tartozók fele 50 év körüli, hiszen az 50 éves ember értékes munkát tud végezni, akkorra szedi össze a tapasztalatokat. Tehát munkája alapján Ítéljük meg, képes-e a kádereket nevelni, stb. Ott kell lennünk, amikor a hatáskörbe tartozókkal törődni kell. A Budapesti Pártbizottság sokat tett annak érdekében, hogy a központi akarat erősödjék, hogy ne mindenki saját szájaíze szerint értelmezze a Központi Bizottság határozatait. De amikor igazgatókkal találkozunk, felvetődik, hogy nem lehet ennek következtében vezetői modell az olyan ember, aki csak felfelé tekint és bokát csattogtat. Az ideális vezető az, aki fegyelmezetten érvényre juttatja a központi akaratot, de hozzáadja azt a pluszt is, amit csak helyileg lehet adni. Tehát korszerűsíteni kell az elképzelést. A központi akaratra nem kell bokázni, de a fegyelmezett végrehajtást valamilyen formában ki kell alakítani. A következő kérdés, amiről szólni kivánok az, hogy az embereket a munka alapján kell megítélni. Az anyag is utal erre. Az utóbbi időben tapasztalható, mintha a vezetők felszínen maradása a kiterjedt kapcsolattartáson múlna. A munkahelyen eltöltött munkaidő egyre lerövdül, annyi a munkahelyen kívüli programja egy-egy vezetőnek. Például volt olyan eset, emikor egy igazgatónál voltam, négyszer is keresték különböző időpontok egyeztetése ügyében. Már a naptárjában el sem fér a sok program a vezetőnek. A felszinen maradást pedig a munka kell hogy biztosítsa, nem a minél szélesebb kapcsolattartás. Ugy tűnik, hogy a jelentést írók nagyon ügyesen merítettek a gazdag tapasztalatból, amit a Budapesti Partbizottság összegyűjtött. í