MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1977

1977-10-11 145. öe. - 1977_PB 145/5

- 2 zaléka nagy. Stabilitásra kell törekedni, de nem mindenáron, még akkor sem, ha a kádermozgás magas. Ez nem lehet mérce. A mérce az lehet, hogy az adott helyen dolgozó káderek megfelelnek a követelményeknek vagy nem. Ebből . következik, hogy a stabilitás mellett a szükséges cseréket - körültekintéssel, emberségesen - végre kell hajtani. A káderutánpótlás munkájában a határozat megjelenése óta történt előrehaladás, de jelentős változást nem értek el. Ennek egyik oka, hogy szükkörüek az ismereteik, csak a hatáskörben lévőkre terjednek ki. Szükséges az ismereteket a hatáskörön túlra is kiterjeszteni. Ismereteket más szintről is ki kell egészíteni, "lejjebb kell menni", több helyszíni tapasztalatot kell szerezni. Nem igaz, hogy káderszegénység van. Nagyon tehetséges káderek vannak, a Pártbizottság ismeretei szegényesek. A tehetségek felfedezése a jövő szempontjából fontos, amit ma tesznek ezen a téren, jelentősen befolyásolja a holnapot, azt, hogy 5-10 esztendő múlva mi fog történni ebben az országban, ebben a pártban. A két társadalmi rendszer közötti versenyt alapvetően befolyásolja, - ha nem ez dönti el - hogy melyikük képes arra, hogy a tehetségeket gyorsabban állítsák olyan helyre, ahol megfelelőképpen kifejthetik tevékenységüket. Ez a munka tehát a további fejlődés jelentős tényezője. Az ismeretek szegénységének oka, hogy gyenge a lefelé irányuló segítő, ellenőrző munka, s gyenge az ott szerzett személyes tapasztalat is. A kádereket munka közben lehet megismerni. A határozat értelmében továbbra is feladat, hogy munkásokat, nőket, fiatalokat nagyobb arányban kapcsoljanak a vezetésbe. A munkások vezetésbe való bevonása jó eredményekkel járt. Az eredmények további növelése tervszerű munkát követel a tehetséges munkások képzésében, funkcióba állításában. Kevesebb az eredmény a nők vezetésbe történő állítása terén, pedig jó néhány tehetség van közöttük. Ezen a területen konkrét, személyre szóló munkával lehet jobb helyzetet teremteni. Fővárosi szinten ez a munka elkezdődött. A vezetésben is szükséges, hogy meglegyen a különböző korosztályok egysége; ott kell, hogy legyenek a vezetésben a tapasztalt káderek és a fiatalok. Ezen a területen - 1973-hoz képest - nem tudtak jelentősebb eredményt elérni. Budapest káderállományában nagy azoknak a száma, akik 5-10 éven belül elérik a nyugdíjkort, s a cserére kerülők száma is jelentős. Ez a tény is figyelmeztet arra, hogy a jövőben sokkal erőteljesebben próbálják meg az ifjúságot a vezetés második, harmadik vonalába bekapcsolni. Ha ezt nem teszik, saját maguk csinálnak maguknak generációs gondot. Nem szűnt meg a szubjektivizmus a káder és személyzeti munkában. Nagy veszélyeket hord magában, ha nem a tényleges politikai kiállás, ha nem a végzett munka a meghatározó az értékelésben, ha az értékelés egyes emberek, 5