MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1970

1970-02-25 93. öe. - 1970_PB 93/64

- 5* keresztmetszetében jelentkezik és nincs meg a kérdéseknek a vizszintes irányú koordinálása. A közlekedési szakembereknek pl. igazuk van abban, hogy egy korszerű autóúton az utmenti fák életveszélyt jelentenek. A nemzetközi statisztika is igazolja, hogy az országúti halálesetek zöme abból adódik, hogy fáknak rohannak a kocsik. Amikor azonban ezt elismerjük, akkor nem lehet ugy általánosítani,- mert a specialista mindjárt általánosít - hogy tehát kiirtani a balatonmenti fasorokat, hanem valakinek vállalnia kell azt a következményt, hogy ne azt az utat korszerűsítsük, hanem kint a szántóföldön, ahol nincs fa, épitsünk egy uj autópályát. De ezt valakinek vállalni kell, mert a szakembert mindig az őt kötá pénzügyi-gazdasági lehetőségek determinálják, a fa pedig nem kerül pénzbe, tehát kiirtja. Ilyen példákat budapesti vonatkozásban is lehetne hozni. Mennyire jelentkezik ez most Budapest és az agglomeráció vonatkozásában? Óriási mértékben, és ezért szeretném hangsúlyozni, arait Perényi elvtárs mondott, hogy kell léteznie egy olyan koordináló műszaki szervezetnek, amely nem föléje rendeli magát a tanácsi szerveknek, mert ezen az alapon nincs meg az önállósága a főváros vagy a pest-megyei tanácsnak pl. energetikei kérdésekben, már pedig egy ilyen városnak fűtő vagy villamosenergiai ellátása nem lehet csak Budapest kérdése. Ugyanez vonatkozik a közlekedési kérdésekre. Az igényelt bekötő utakat csak akkor épitheti meg a főváros, ha az oda való országos áautópályákat.kiépiti a KPM. Az alá-fölérendeltség kérdését tehát nem szabad igy értelmezni, mert ez műszaki koordinációt, területi és időbeli koordinációt kivan meg, amely pontosan ennek a tervnek a feladata. A végrehajtáshoz azonban kell olyan műszaki központi szervezet, amely nem pusztán Budapest és az agglomeráció, hanem