MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1970

1970-02-25 93. öe. - 1970_PB 93/30

- 23 pártbizottság előtt eddig is egészen világos volt az az álláspont, amelyet helyesen alakított ki a párt, hogy addig, amig a lakásépítési tevékenység rendkívül alacsony szinten mozgott, Budapest közönsége elvárta tőlünk, hogy a lakások számát olyan mértékben növeljük, ahogyan csak lehetséges. Ez a szemlélet jelentősen megváltozott. Végeredményben I6-I8000 lakás épitése Budapesten ma már nem elérhetetlen vágyálom, ami annyit jelent, hogy lényegében 8-9 lakás épitése jut looo főre. A nemzetközi porondon ezzel a számmal versenyre kelhetnénk, mert ez a szám már olyan, amellyel indulni lehetne. A Szovjetunióban lo-ll lakás épitése jut looo főre. Valamikor sokáig Svédország állt az élen 12.4 lakással. De ez is csökkenő irányzatú, Német-és Franciaország 8-9 lakással szerepel a nemzetközi összehasonlitó statisztikában. Egy olyan kép kezd tehát kialakulni Budapesten, amely közelebb hozza azokat a törekvéseket, amelyeket Nagy Richárd elvtárs felvetett. Az általános rendezési terv ilyen részletekbe menően nem gondoskodik a terv végrehajtásáról. Az a részletes rendezési tervnek a feladata lesz és el tudom képzelni azt, amiről volt is itt már egy eléggé parázs hangulat, éppen a VIII. kerülettel kapcsolatban, ahol a szanálás megindult, hogy loo uj lakásra loo, de esetleg 12o szanálás is jut. El tudom képzelni, hogy még jobban elmélyedve ezekben a témákban, ez a tendencia meggyorsulhat, hiszen 196o-ban még sokkal szerényebb elképzeléssel léptünk a nyilvánosság elé. Az építési tilalmak kérdése rendkívül izgalmas, nemcsak a VIII. kerületben. Szerintem ugy kellene eljárni, hogy ahol épitési tilalmat vezetünk be, ott meg kellene indítani a kisajátítást, vagy pedig feloldani az épitési tilalmat. Ehhez azonban olyan lehetőségek és olyan gazdasági eszközök kellenének, 3>o