MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1969
1969-02-20 86. öe. - 1969_PB 86/41
' - 39 Mielőtt a várospolitikai kérdésekről szeretnék néhány szót szólni, engedjék meg, hogy a kerület jellegéről szóljak egy-két szót. A XII. kerület, elmondhatom, a főváros egyik legszebb fekvésű része, 28 km^ kiterjedésű, melyről mindjárt azt is el kell mondani, mivel a felszabadulás előtt üdülőjellegű kerület volt, járulékos létesítményekben nagyon szegény - bölcsőde, óvoda, körzeti orvosi rendelő és szolgáltatás ipari, kereskedelmi vonatkozásban - és nem rendelkezik azzal az előnyös helyzettel, hogy amikor a kerület fejlődik, akkor minden járulékot meg is kap hozzá. Ennek a kerületnek 5o.ooo lakosa volt a régebbi időben s ma már 8o.ooo félé jár a lakosság száma, mert a kerület helyzetét, szépségét felismerve igen sokan kivánkoztak ebbe a kerületbe jönni lakni, s ezek az OTP társasház épitkezések azt eredményezik, hogy a lakásokat megépítik és az előbb emiitett szűk lehetőségek a járulékok vonatkozásában még nehezebb helyzet elé állítják a kerületi tanácsot. A községpolitika, várospolitikai tervünknek két oldala van. Egyik részét alkotja a tervnek az a nagyon fontos kérdés, amely tulajdonképpen az apparátusban zajlik le, és a kerület lakosságának úgynevezett apróbb, kisebb ügyeivel foglalkozik. Egy esztendőben kb. loo.ooo ember jelenik meg a kerületi tanácsnál és átlag egy emberre l.ooo személy jut, s 54.000 Írásbeli kérés érkezik hozzánk egy esztendőben. Az a célkitűzésünk, hogy a legnagyobb lelkiismeretességgel és gondossággal próbáljuk a kerület e íejleszteni, s ugyanolyan nagy gondot forditsunk ezeknek az úgynevezett apró ügyeknek az intézésére, és ne csak intézzük az ügyeket, hanem el is intézzük. Ilyen vonatkozásban mondhatom, fejlődés következett be már az apparátus munkájában és szigorú ellenőrzésekkel, akár tanácstagi, vagy a lakóbizottsági ügyek felvetését ellenőrizzük, vizsgáljuk és külön akarjuk választani a lehetetlenséget a tehetetlenségtől. A másik részét képezi a várospolitikai programurunknak a fejlesztés. Itt szeretném mindjárt elöljáróban elmondani: nem gondolunk arra, hogy a főváros vezetőihez olyan irányú kérésekkel jöjjünk, hogy a lemaradás behozását, amiről az előbb szóltam, uj beruházásokkal, hitelekkel biztosíttassák, mert tudjuk, hogy ez a népgazdaság teherbíró képessége folytán nem lehetsége, hanem próbáltuk - mint az anyagban is szerepel - az uj módszereket keresni. Ilyen vonatkozásM'
