MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968

1968-04-26 82. öe. - 1968_PB 82/70

műszaki tevékenység és a marxizmus elkülönítésének felfogása is eléggé elterjedt. Bár a kommunista műszakiak közel fele ideológiailag rendszeresen képezi magát, számukra — miként a pártonkívüliekére — a pártoktatási formák többségének színvonala nem vonzó. Igényeikhez, általános és ideológiai képzettségük adott nívójához a pártpropaganda ma még nem tud eléggé alkalmazkodni. Különösen a korszerű közgazdasági ismeretek iránti igényeiket nem tudja kielégíteni. Az Esti Egyetem viszonylag szűk lehetőségei az érdeklődők mind jobban növekvő létszáma kis hányadának teszi csak lehetővé a marxista közgazdaságtan elmélyült tanulmányozását. Minden tizedik műszaki értelmiségi a munka mellett kiegészítő tanulmányokat folytat, vagy aspiráns. Többségük rendszeresen olvassa a hazai, kisebb részük a külföldi szaklapokat. Az utóbbi időben a nyugati szakmai tájékozódás intenzívebbé imlt. Ebben része van a fejlett kapitalista államok műszaki kultúrája túlértékelésének, de összefügg a nyugati nyelveket tudók és tanulók növekvő arányával is. Kevesebben tanulnak, vagy tudnak oroszul, így a szovjet és népi demokratikus országok — bőven rendelkezésre álló — műszaki irodalmát csak kisebb részük kíséri figyelemmel. Az is igaz ugyanakkor, hogy a szocialista országok műszaki dokumentációs irodalma viszonylag kevésbé hozzáférhető. Az üzemek és vállalatok ma még kevés gondot fordítanak a műszaki értelmiség tájékoztatására. A tapasztalatcserében rejlő lehetőségeket sem használják ki kellően. Sok mérnök vállalatának üzemeit sem ismeri. A műhelyekbe még inkább nem jutnak le „időhiány" miatt. A műszaki értelmiség az új gazdasági mechanizmus előkészítését, majd bevezetését pozitívan értékeli. Az ezzel kapcsolatos irodalmat különböző szakmai tanfolyamokon részletesen tatnulányozták. A reform bevezetésének szükségessége a műszakiak között már korábban felmerült, mivel a tervutasításos rendszer az önálló kezdeményező tevékenységet eléggé korlátok közé szorította. Egy részüknél — ez a kisebbik hányad — érezhető bizonyos félelem a nagyobb önállóságtól és felelősségtől. A műszaki értelmiségiek — sok esetben a vezető állású műszakiak — közgazdasági képzettsége alacsony, illetve korszerűtlen. Bár a szándék megvan bennük, a termelés gazdaságosságának elemzésére és a követelmény érvényesítésére, az ismeretek hézagossága a gyakorlati kivitelezést lelassítja. Az utóbbi időben a közgazdasági kérdések iránti érdeklődésük ugrásszerűen megnőtt. Ennek nyomán a műszaki tevékenység és a közgazdasági követelmények összehangolására irányuló törekvések javuló tendenciája tapasztalható. 3. A műszaki kutatómunka és a mérnökképzés néhány kérdése. A természet- és műszaki tudományok fejlődése az utóbbi negyedszázad alatt rendkívül meggyorsult. Hozzávetőleges becslések szerint a tudományos ismeretek valumene kb. 10—15 évenként megduplázódik. A fejlődés néhány főbb vonása: aj Az ismeretanyag nagy mennyiségű felhalmozódása, kibővülése, a világról alkotott képet és a lehetőségeket e tudományok területén minőségileg alakítja át. E folyamat régebbi ismert összefüggéseket befolyásol, megváltoztat, esetleg avulttá tesz. b) Igen gyors differenciálódás és egyidejűleg integrálódás következett be. Módosultak a tudományágak határai, újak jöttek létre. c) Fokozódott a matematika, a matematikai rendszerek jelentősége a műszaki tudományokban és a termelésben egyaránt. d) A számítógépek, a modellezés alkalmazása mindinkább lehetővé teszi, hogy a műszaki problémákat ma már a maguk bonyolultságában oldják meg. A termelésben az új termékek és technológiák, a jobb minőség, az automatizált tömeggyártási módszerek, az optimális gazdasági struktúra, a fejlesztés és kutatás jelentősége nagymértékben megnövekedett. Az ország termelési adottságai a műszaki tudományok irányításának mai rendszere a tudományos tevékenységet meglehetősen korlátozzák. A műszaki tudományos kutatók figyelme ezért elsősorban részletkérdésekre irányul. A hazai ipar néhány ágazata csak korlátozott mértékben igényli a hazai megoldásokat, szívesebben vesz át külföldön már bevált gyártási eljárásokat, kiforrott konstrukciókat. A tudományos tevékenység módszerei és a témaválasztás — a többi között — ezért sem követi sokszor a termelés igényeit. Tudományos értéknek jórészt a publikációt, idegen nyelvű folyóiratban megjelent cikkeket, a külföldi kongresszusi szerepléseket tartják. A figyelmet ez is a részletkérdések, többször az álproblémák felé tolja, ami nemigen viszi előre a műszaki fejlődést. Számos tudományosan minősített műszakinak ezért az iparban nincs sok hitele. A társadalmi, népgazdasági igény kielégítését szolgáló kutatási tevékenység sok esetben ellentmondásba került a tudományos minősítési követelményekkel. A jelenlegi tudományos minősítő rendszer nem teszi lehetővé, hogy az újszerűség kritériumának megfelelő műszaki alkotásért, jelentős szabadalomért, műszaki alapkutatási tevékenységért, kimagasló életútért bárki tudományos fokozatot kapjon. Ez az oka annak, hogy az orvos-, agrár- és társadalomtudományi kutatók több mint 20 %-a tudományos fokozattal rendelkezik, szemben a műszaki kutatók 8%-ával. A tudományosan minősítettek munkahely szerinti elosztása még egészségtelenebb. A műszaki tudományos fokozattal rendelkezők 34,8%-a a kutatóintézetekben, 36,0%-a egyetemeken, főiskolákon és 12,2%1-a a termelésben dolgozik. A műszaki felsőoktatás az elmúlt évtized során sokat fejlődött. Törekedett a gyakorlat igényeihez jobban alkalmazkodni. A kikerülő fiatal mérnökök 6 Vo