MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968
1968-04-26 82. öe. - 1968_PB 82/71
ismeretanyaga és neveltségi szintje általában elfogadható. Ennek ellenére azonban a mérnökképzés jelenleg is ellentmondásokkal küszködik. A mérnökképzés jelenlegi legfőbb problémái: a) A fejlesztő- és kutatómunka jobb ellátásához erősebb elméleti, és alkalmazott matematikai, fizikai képzettségű mérnökökre van szükség; b) Az oktatás hatásfoka — a gyorsan növekvő igényekhez képest — alacsony. A hallgatók összes munkaidejüknek kb. 20—30%-át töltik csak el tényleges tanulással. A műszaki egyetemről kikerülő diplomások harmada legfeljebb műszaki rutinmunkára alkalmas; c) A végzett fiatal mérnökök politikai meggyőződöttsége, marxista világnézete, a szocialista rend erősítésére irányuló műszaki alkotó tevékenységének tudatossága kellően nem megalapozott. A képzés során a gyakorlatiasság követelménye háttérbe szorul. A rájuk váró feladatok illuzórikus felfogása alakul ki bennük tanulmányaik során. ^fc Az elmúlt evekben végrehajtott oktatási reform ^^ozitívuma, hogy tovább folytatta a tantárgyak korszerűsítését, a rendszertanok súlyának növekedését, egyes — nem feltétlenül szükséges — tárgyak terjedelmének csökkentését. Azonban több alapvető problémát még nem oldott meg. A végrehajtás során retrográd lépések is történtek. Nem erősödött kielégítően a matematika és fizika oktatása. Ugyanakkor növekedett a speciális, nem alapvető összefüggések oktatása. A hosszú termelési gyakorlat nem vált be. Az is igaz, hogy a korszerű mérnökképzés személyi és anyagi feltételeit az elmúlt évek során nem sikerült biztosítani. A gazdasági vezetők, a műszakiak és az egyetemi oktatók egy része sokallja az évenként kibocsátásra kerülő mérnökök, más része kevesli a mérnökök mellett dolgozó technikusok és más műszaki segéderők számát. Mindkét felfogás helyteleníti a műszaki állományban jelenleg kialakult arányokat. Többen bírálják a műszaki szakemberképzés háromlépcsős koncepcióját, még többen azonban a ^erv rendkívül vontatott kivitelezését teszik szóvá. ^p. műszaki felsőoktatási rendszer felülvizsgálása, a gyakorlati tapasztalatok alapján való kiigazítása szükségesnek látszik. A mérnökképzés gondjainak reális számbavétele jó alapot nyújt ahhoz, hogy a kommunisták példamutató részvételével megfogalmazódjanak és a gyakorlatban érvényre jussanak a korszerű mérnökképzés elvei. 4. A műszaki értelmiség politikai arculatának, technikai szemléletének néhány kérdése. Az értelmiség e rétegének politikai arculatát és nézeteit alapvetően két tényező alakítja: a) Túlnyomó többsége a termelésben való aktív részvétel során, munkáskörnyezetben végzi tevékenységét. Az üzem mindennapi életének ritmusa, a munkások politikai aktivitása a közéletben való közvetlen részvételre serkent. Az üzem közhangulata közelebb hozza őket a munkások mindennapi gazdasági-politikai problémáihoz, és ez igen nagy nevelő erő. b) Szemlélete és gondolkodásmódja alapvetően szakmai-műszaki centrikus. Többsége — egyetértve a párt politikai vonalával — megelégszik a TV, Rádió, és a napi sajtó információival. Csak kisebb részük kíséri figyelemmel a politikai irodalmat, mutat fokozottabb érdeklődést a politikai legfőbb összefüggések megértése iránt. Bár elutasítják a nyílt idealista világnézetet, jelentős részük azonban még nem materialista. A műszaki értelmiség technikai szemléletének ideológiai alapjai. A műszaki értelmiségnek a sok tekintetben hasznos technikai szemlélete szakképzettségéből és intenzív szakirányú érdeklődéséből fakad. E szemlélethez azonban a marxizmustól idegen ideológiai felfogások és nézetek is kapcsolódnak. A műszakiak egy része korunk lényegének, fő jellegzetességének a tudományos-technikai forradalmat tartja. Az alapvető társadalmi folyamatokat a tudományos-technikai haladásban jelölik meg. Eszerint korunk alapvető jellegzetessége: a szocialista forradalmak kora, a szocializmus, a kommunizmus kora, legalábbis háttérbe szorul, „csak politikai" fogalommá degradálódik. Ez a nézet a technikai haladás jelentős folyamatát eltúlozva a technikát fogalmazza meg a társadalmi folyamatok lényegeként. A technicizmus a szocializmus-kapitalizmus különbségének tagadására és a szocialista forradalmak elméletével, a marxizmussal szemben a polgári ideológiai fegyverzet megteremtésére törekszik. A műszaki értelmiség elég nagy részére hat e felfogás, a technikai forradalom „filozófiai" általánosítása. Nemegyszer napi politikai kérdések megítélésében is ez nézőpontjuk alapja. Különösen az alábbi kérdések megítélésében erősödtek meg köreikben helytelen nézetek: — Elismerik a szocializmus gazdasági eredményeit. Többségüknek az a véleménye, hogy a Szovjetunió kikerülhetetlenül utóiéri az USA-t. Azonban a Szovjetuniót egyszerűen a gazdaságának színvonalát emelni óhajtó sok ország egyikének tekintik. Mellőzik azt a körülményt, hogy a gyors növekedési ütem elválaszthatatlan a szocialista társadalmi-gazdasági formációk lényegétől. — Többen kétségbe vonják a marxista ideológia meghatározó szerepét a társadalmi és a gazdasági élet fejlődésére. Szerintük éppen a fejlődéssel és a jólét növekedésével párhuzamosan, fokozatosan csökken a marxista ideológiának az emberek tudatára gyakorolt hatása. — A fejlett nyugati tőkés országokról kialakult illúziók a társadalmi folyamatok túlzottan leegyszerűsített felfogásában mutatkoznak meg. A műszakiak jelentős hányadának számára a technikai ~$A
