MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968

1968-04-26 82. öe. - 1968_PB 82/69

képesítést nem igénylő tevékenység során elvész. Az így elveszett munkaidőnek a fele-kétharmada munkaátcsoportosítással, a strukturális megoszlás szabályozásával mérnöki munkára felszabadítható. Így teremthető meg a műszaki értelmiség szellemi kapacitása jobb kihasználásának feltétele. De szük­séges az is, hogy a vállalatok vezetőinek célszerű elképzelése legyen a mérnökök munkába állításá­ról. Felülvizsgálásra szorul a „mindenhová mérnö­köt" elv és gyakorlat. Ma még messze nem valósul meg az a követelmény, hogy a műszaki értelmisé­gieknek legalább a többsége egyéni képességeinek legjobban megfelelő munkahelyen dolgozzék. Sok tehetséges műszaki évekig olyan munkahelyen re­ked meg, ahol képességei nem bontakozhatnak ki. Ez azért van ma is így, mert sok vezető nem fordít kellő gondot az utánpótlás nevelésére. E munka na­gyobbrészt szubjektív elhatározások függvénye. Az egyetemekről kikerülő fiatal mérnökökkel való gazdálkodás sem mindig előrelátó. A terme­lésbe való módszeres bevezetésük, látókörük ál­landó szélesítése, tudományos és szakmai ambí­cióik — a lehetőségek határain belüli — kielégí­tése közel sem általános. Nem teremtenek megfe­lelő lehetőséget a fiatal műszakiak önbizalmának növelésére, megszilárdítására. Helyenként e köve­telmény ellenkezője érvényesül. A budapesti üzemekben hosszas vita folyik arról, hogy mi tekinthető mérnöki munkának. Mindenütt azt vetik fel, hogy a mérnökök túlságosan sok ad­minisztrációs munkát végeznek. Ez valójában így is van. Ezért elismerhető a segéderők fokozottabb beállítása igényének jogossága. De — főként a fia­tal mérnököknél •— tapasztalható az is, hogy mű­szaki tevékenység értelmezését túlzottan leszűkí­tik. Ilyen elhagyható munkának minősítik az em­berekkel való foglalkozást, a technikai feladatok végrehajtásával elengedhetetlenül együttjáró ad­minisztrációs tevékenységet is. A műszakiak munkájának eredményességét a személyi és tárgyi feltételek közvetve vagy közvet­lenül befolyásolják. Munkakörülményeik csak részben elfogadhatók. A felmért nagyüzemek, in­tézmények többségénél az alkotó munka feltételei nem kielégítőek. Gyakran a mérnöki munkához szükséges eszközök nem állnak megfelelő mennyi­ségben és minőségben rendelkezésre (rajzolók, fénymásolás, műszer, könyvtári szolgálat). A beren­dezések sok helyen elavultak és rosszak. Munká­juk és kísérleteik anyagi támogatása szűkös. Nagy és jelentős intézmények sem rendelkeznek megfe­lelő munkahelyekkel. Sok közülük rideg, piszkos és zsúfolt. Ezekben a helyiségekben könnyebben je­lentkezik a fáradtság, a kedvetlenség, a kimerült­ség. Mindez a munka hatásfokának jelentős csök­kenésével jár. De akadályozza az eredményes mű­szaki tevékenységet az is, hogy igen sok vállalatnál nem végeznek összvallalati tevékenységet vizsgáló gazdaságossági elemzéseket. Hiányos a gyártmá­nyok gazdaságosságának vizsgálata is. Érezteti hatását a gyártmány-gyártásfejlesztési és termelési tevékenység helyenként összehango­63 latlansága. A műszakiak úgy vélik, hogy az új ter­méktípus kihozatala itthon sem hosszabb mint má­sutt (3—4 év). A műszaki segéderő elégtelen lét­száma és az alkotómunkához rendelkezésre álló szűkös időalap miatt azonban ezek az új gyártmá­nyok egyes részleteiben olykor nem eléggé átgon­doltak és kikísér létezettek. Tartampróbára sem jut mindig elegendő idő. Ezért a termékek érdemi vizs­gálata sok esetben már a szériagyártás közben fo­lyik. A műszaki értelmiség munkájának szervezettsége nem kielégítő. Ez sokszor a munkaelosztásban és a kivitelezésben is megmutatkozik. Sok mérnök ha­tásköre rendezetlen. Egy-egy termelési egység irá­nyításához, munkájának megjavításához elenged­hetetlenül szükséges feltételek megteremtésébe még beleszólása sincs. A műszaki munkaértekezletek zöme előkészítetlen és sokszor hatástalan. A mun­kafegyelem hiányosságai is lazítják a szervezettsé­get. Egyes helyeken a műszaki munkafegyelmet csak azzal mérik, hogy milyen pontosan kezdik a napot, mikor hagyják el a munkahelyüket. Pedig munkafegyelmük jórészt a műszaki feladatok he­lyes kiadásán és a végrehajtás következetes ellen­őrzésén múlik. A mérnöki munka hatásfoka nagy­mértékben attól is függ, hogy a korszerű technika bevezetéséhez szükséges anyagi eszközök mikép­pen állanak rendelkezésre. Nem minden esetben az a probléma, hogy a beruházásokhoz, a technoló­giák korszerűsítéséhez szükséges anyagi fedezet nem áll rendelkezésre. Inkább az, hogy nagyon hosszú a beruházások átfutási ideje, s így a kor­szerű technológia követelményeivel lépést tartani nem lehet. A műszaki színvonal a gyártás- és gyárt­mányfejlesztés eddig elért eredményeit több helyütt túlzottan alábecsülik. Tapasztalható ez más gyárak termékeinek felhasználásakor, saját termékeiknek külföldi termékekkel való összehasonlításakor is. A gyártmányok helyes értékítéletének kialakításá­hoz sokat segíthetnének a gyártmányismertető ka­talógusok. Ilyenek azonban még mindig csak kis számban állnak rendelkezésre. Különböző technikai és szervezési okok mellett jelentős szerepet játszik ebben az is, hogy a gyártmánykatalógusoknak iga­zat kell mondaniuk a gyártmányról. A vezetők zöme viszont gyakran túlértékeli vállalatának, üze­mének gyártmányát. Tehetik ezt annál inkább is, minthogy ma még elég jelentős azoknak a termé­keknek köre, amelyek az előző időszak „hiánygaz­dálkodása" következményeként ma is különösebb nehézség nélkül értékesíthetők. A műszaki értelmiség ideológiai és szakmai isme­reteit nem lehet lezártnak tekinteni. Az egyetemi tanulmányok egy „életre szóló" tudást nem adhat­nak. Az állandó önképzés és továbbképzés ezért el­engedhetetlen feltétele a produktív műszaki mun­kának is. Negyedrészük részt vesz intézményes po­litikai és szakmai továbbképzésben. A politikai és ideológiai továbbképzésük nem megoldott. Az ideo­lógiai-politikai kérdések iránti érdeklődésük mér­sékelt. Sokan megelégszenek az egyetemen szerzett — eléggé felszínes — marxista képzettséggel. A 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom