MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968

1968-04-26 82. öe. - 1968_PB 82/68

tosságoktól függ. kifogásolják, hogy bérrendszerük a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező dolgozók magasabb felkészültségét — sok esetben a nagyobb felelősségét — nem kellően honorálja. Tapasztalható elégedetlenség akkor is, amikor nyugati, vagy szocialista relációban hasonlítják össze az azonos munkakört betöltő, vagy munkát végző hazai és külföldi műszaki értelmiségiek keresetét. Tény, hogy a jelenlegi besorolási átlagukhoz képest a Szovjetunióban 35%-kal, Csehszlovákiában 30%-kal, Lengyelországban 20 %-kal magasabb fizetést érhetnének el azonos besorolási feltételek mellett. A termelőágazatokban dolgozó budapesti mérnökök havi átlagkeresete 3430, a technikusoké 2558 Ft. Az általános bérviszonyokat figyelembe véve keresetük kielégítőnek minősíthető. A műszaki értelmiségi nők anyagi helyzete indokolatlanul rosszabb az ugyanazon képzettségű, beosztású, és szolgálati idővel rendelkező férfiakénál. A nődolgozók keresete közel 20%-kal kevesebb. A fiatal kezdők vagy néhány éves gyakorlattal rendelkező műszaki értelmiségiek anyagi gondjai közismertek. Nagyon alacsony a kezdő fizetésük (1300—1500 Ft). A statisztikai felmérések nemcsak az abszolút értékek összehasonlítására terjednek ki, hanem a nyugdíjkorig terjedő folyamatos munkavégzés (életkereset) adatait is összehasonlítják. A műszaki értelmiség „életkeresete" körülbelül 37 éves korban áll be a szakmunkás kereseti szintjére, és 60 éves korhatárnál 24%-kal haladja meg azt. A műszaki értelmiség fizetése nivellálásának az elmúlt évek során kialakult felfogása és gyakorlata napjainkban még tovább él. Az új gazdasági mechanizmusnak a fizetés, a jövedelem alakulására tett hatása ma még nem határozható meg számszerűen. A budapesti vállalatok az 1968. évre a műszakiak átlagos bérszínvonalának növekedését — az 1967. évhez viszonyítva — 1,5—2,6% között irányozták elő. A fővárosi ipari üzemek 1968. évre tervezett jutalom, prémium és nyereségrészesedési hányada az előző évi tényszámokhoz képest 0—4 u

/o-os növekedést mutat. A gazdaságirányítás mai rendszerében a vállalatoknak — a termelési és gazdasági eredményektől függően — fokozatosan mind több lehetőségük lesz arra, hogy az értelmiség e rétegének anyagi elismerését növelhessék. A bérkereten belül, fokozatosan olyan bérátrendezést hajthatnak végre, hogy az életszínvonal mindenki számára érvényes további növekedése mellett, a magasan kvalifikált műszaki értelmiségiek a bérkiegészítő juttatásokból nagyobb arányban részesedhessenek. A részesedés és a bérek differenciálásának követelménye ugyanakkor azt is igényli, hogy ennek az értelmiségi rétegnek a keresetén és anyagi jövedelmén belül olyan ösztönző különbség is létrejöjjön, amely a különböző felkészültségű és teljesítményű mérnökök és technikusok közti különbséget is érvényesíti. A műszaki értelmiség anyagi megbecsülésének növekedése 4 elsősorban attól függ, hogy a jövőben miiy mértékben növeli munkája társadalmi hasznosságát. A megoldás tehát — a már megtett központi intézkedéseken túl — a vállalatukon és személy szerint rajták múlik. Az anyagi ösztönzés mellett az erkölcsi elismerésnek is nagy szerepe van. Az állami — a kormány — és a miniszteri kitüntetések fontos formái a társadalmi megbecsülés kifejezésének. A fővárosi műszaki értelmiség számos tagja kapta meg kiváló munkájáért ezeket, bár odaítélésük egyes esetekben formális volt. Kedvezőtlen hangulatot vált ki, hogy az utóbbi időben a társadalmi, erkölcsi elismerésnek az Állami Díjban és más magas kormánykitüntetésben történő kifejezése valamelyest csökkenő tendenciát mutat. A társadalmi megbecsülésnek is kifejezője, hogy mind több műszaki értelmiségi kerül fontos gazdasági, politikai funkcióba. A vizsgált 30 budapesti nagyüzem igazgatójának és vezérigazgatójának 40%-a felsőfokú műszaki, hasonló arányuk közgazdasági végzettséggel rendelkezik. Ez is mutatja, hogy különösen 1957 után az ipari vállalatok állami, szakmai vezetése megerősödött. Ennek kettős oka van: 1. A politikai megbízhatóság mellett —i többször annak rovására — megfelelően érvényesült a szakmai felkészültség és a vezetési készség követelménye. 2. A munkásosztály soraiból sok tehetséges mérnök és technikus került ki. A társadalmi és egyben az anyagi megbecsülésnek jelentős formája az is, hogy a fővárosi műszaki értelmiségiek közül 10 a Magyar Tudományos Akadémia rendes, 11 pedig levelező tagja. 69 budapesti mérnök a műszaki tudományok doktora, és 496 a kandidátusok száma. 2. A műszaki értelmiség a szocialista gazdasági építőmunkában. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a műszaki felsőfokú oktatási intézmények — a meglevő hibák ellenére — olyan mérnököket, technikusokat bocsátottak ki, akik a szakmai követelményeknek általában jól megfelelnek. Sok fővárosi műszaki értelmiségi nemzetközileg is elismert szakember. A budapesti ipari vállalatok fejlődésében, eredményeiben fontos szerepet játszik tehetségük, felkészültségük, felelősségérzetük és szorgalmuk. A termelésben való elhelyezkedésük csak részben elfogadható. A mérnökök közel kétharmada konstruktőri és technológiai (majdnem fele-fele arányban), a technikusok egyharmada pedig technológusi munkakört lát el. Ez a tendencia egyben jó mutatója a Budapesten települt ipar technikai színvonalának is. Ezek az arányok azonban közel sem kielégítőek. Míg az iparilag fejlett országokban kutatással és kutatásszervezéssel a mérnökök és technikusok majdnem harmada foglalkozik, nálunk alig több mint ötöde. A munka zömét ma még a folyó termeléssel és más rutinmunkával való foglalkozás adja. A rendelkezésre álló adatok szerint, ma egy mérnök munkaidejének /eb. 40°/o-a mérnöki