MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1967
1967-09-11 77. öe. - 1967_PB 77/7
'3 Kiss Dezső elvtársi Két kérdéssel szeretnék foglalkozni: a vezetők iránti követelmények, részben pedig a személyzeti osztályok munkájával. Ezt megelőzően néhány szót az általánosságokról. A vezetők felé végzett munkánk egésze nem választható el az adott viszonyoktól és mindig az adott helyzetből kiindulva a jövő követelményeinek megfelelően kell a kérdést vizsgálni,. Pozitívumainkat nézve: az elmúlt 2o év alatt végbemenő fejlődés - mely a vezetőink irányitása alatt történt - az általános politikai, szakmai műveltség olyan tény, ami mutatja, hogy a mi kádermunkánk betöltötte hivatását és megfelel a követelményeknek. Ugyanakkor látnunk kell egy sor negativumot, ami ellen fel kell lépni. Ehhez hozzáteszem; ezekben jó is van. Olyan hibák vannak, mely az egész gazdaságunkba, társadalmunkban talán egy kicsit erőteljesebben mutatkozik meg; ebben az a jó, hogy együtt élnek a vezetők és a dolgozók a mindennapi problémákban és nincs az a merev elválasztás, ami 1956* előtti időszakban volt. Mire gondolok! Szóvátettük, hogy vannak lazaságok, de látnunk kell azt, amikor a társadalomban végbemegy egy fejlődés, magasabb az életszínvonal, akkor természetes, hogy a funkcionáriusok is törekednek arra, hogy jobban éljenek és mindezt természetes dolognak tartom. Nem volt mindig természetes ez« Főképpen akkor, amikor emögött nem a munka szerinti jövedelem van. Anyagiasság is jelentkezik, ez főként a gazdasági vezetőknél van meg, kevésbé a pártmunkások köreben. E téren a helytelen jelenségek ellen fel kell lépni. Minden fellépésnek akkor van értelme, ha a bajok gyökereit szüntetjük meg. Sok az olyan ember, aki egyszerre akar magának minden anyagi javat megszerezni. Sok az olyan ember is, aki nem a végzett munka alapján, hanem más utón. Ez nem jó dolog. Funkcionáriusaink körében is vannak olyan elvtársak, akik nincsenek felkészülve és ők maguk is áldozatai lesznek a helytelen cselekedeteknek és nem látják teendőiket. A Népszabadság rendszeresen foglalkozik a visszaélésekkel, de a megfelelő intézkedések megtételét nem látják kellő időben, igy akik nem eléggé siilárdak, azokra rossz hatással van. Van szubjektivitás a vezetők megítélésében. Nagyon nehéz ellene harcolni. Éppen ezért fontos oka van e téren is a gazdaságirányítási rendszer változásának* Mindaddig, amig egy döntéshez sok aláirás szükséges, a végrehajtásra váró feladatok hátrányt szenvednek. Szeretném még szóvátenni azt, hogy a szubjektivizmus mellett tapasztalható bizonyos protekciós rendszer is. Ez különböző módon és területeken nyilvánul meg. Ez is egyik oka, hogy a vezetők és káderek megítélésénél nem mindig tudnak a hatáskör szerint megfelelően dönteni a különböző hatások miatt. Ezen is változtatni kell. Munkánkban ne felejtkezzünk el azokról az elvtársakról, akik már a múlt rendszerben résztvettek a munkásmozgalomban; sokat szenvedjek, tisztességes emberek és megbecsülés kell hogy övezze őket. -%
