MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-02-23 33. öe. - 1962_PB 33/8

» 4 Ha ezeket vizsgáljuk, kétségtelen a felismerés abban a vonatkozásban, hogy ezek balról jövő nézetek. Találkozni /ugyan bátortalanul/ azzal, hogy a XXII. Kongresszust egyes párttagok igyekeznek a maguk szájaize szerint magyarázgatni. Egyik-másik helyen felmerült nagyon gyengén, de félreismerhetetlenül próbálkozás abban az irányban, hogy a XXII. Kongresszus is bizonyítja, hogy: "a pártnak nem kell mindenbe beleavatkozni és beleszólni", hogy: "általában folytassa a politikát, de konlcértan ne szóljon bele a dolgokba". Volt olyan nézet is, hogy liberálisabban történjen a vezetés, hiszen a XXII. Kongresszus ezt igazolja. Á liberálisabb vezetés irányvonala azt jelenti, hogy a párt politikai vonalán változtassunk. Néhányszor - és a legutóbbi központi bizottsági ülésen is - kijelentettük, hogy a jelenlegi politikai vonalvezetést jónak és megfelelődnek tartjuk, ehhez a vonalhoz ragaszkodunk, változtatni valónk nincs. Mielőtt az egyes felsorolt nézetek tarthatatlanságáról beszélnéj^k, ugy gondol^^', talán célravezetőbb lenne, ha most megpróbálnánk megközelíteni az eredetét:, a gyökerét ezeknek a nézeteknek, mivel ezekről már néhányszor - szövetségi politika és egyéb kérdések során beszéltünk. Különböző kérdésekkel kapcsolatban már néhányszor megállapítottuk, hogy a Rákosi-féle vezetés alapvető hibája az volt, hogy a marxizmusleninizmus tanításait nem alkotó módón alkalmazta a magyar viszonyokra, hanem merev, sablonos, dogmatikus felfogást igyekezett érvényesíteni. Külön kérdésként lehetne még felvetni, de szorosan ehhez tartozik, hogy a személyi kultusz kifejlődésének káros hatása milyen mértékben torzította tovább a hibás álláspontokat. Természetesen Rákosi maga is nem egyszer hivatkozott beszédeiben, hogy a marxizmus nem dogma, a marxizmus tudomány és ezért tudományként kell tisztelni és kezelni. Ha most végignézzük, végig vizsgáljuk mostani felkészültségünkkel ezeket - akár beszédeket, akár intézkedéseket - akkor meg kell állapítani, hogy ezek a beszédek és főleg intézkedések, tudómánytalanul, vulgáris módon ment végbe. A Szovjetunióhoz viszonyított sablonos párhuzamok megvonásán keresztül a kötelező marxista elemzés nélküli intézkedések révén történt a vezetés.-Talán egy-két példát ennek illusztrálására. A klasszikusok arra tanítanak bennünket, hogy minden esetben szükséges a történelmi helyzet alapos elemzése és felmérése. 19^5-ben, a felszabaduláskor a történelmi helyzet merőben más volt, mint a Szovjetunióban, amikor a forradalom győzött. Merőben más volt a történelmi helyi . 3 !