MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-02-23 33. öe. - 1962_PB 33/9

- 5 zet és ezért másképpen kellett volna megitélni a mi helyzetünket és lehetőségeinket is. Ennek a történelmi helyzetnek az elemzése"^ ha keressük a párt dokumentumai között, nem találjuk, mert ez elmaradt. Talán ismeretes és fölösleges is sokat időzni ezzel, az elmúlt öt év alatt 3 ó-néhány szór beszéltünk erről. Más volt a helyzet, mert Magyarország nem volt e&zigetelve, mint annakidején a Szovjetunió, más viszonyok között szabadultunk fel, - még altkor is, ha egy lerombolt ország volt hazánk, mégis, a fejlettségnek más fokán álltunk, mint a cári Oroszország. Mások voltak a politikai viszonyok, a politikai helyzet, mint annakidején a Szovjetunióban. Vegyünk egy másik példát a helyzet elemzését illetően. Helyes és jogos álláspont volt a koaliciós pártok idején, - a pártok közötti harc idején - az, hogy minden poszt, amelyet kommunista párttaggal töltöttünk be, a párt hatalomrajutasát segitette előkészíteni. A munkásicáderek posztra helyezésének is meg volt és meg van a maga nélkülözhetetlen történelmi jelentősége. Később, amikor a hatalom kérdése eldőlt a proletariátus javára és rendszerünk szilárd lett, a politikai vonalvezetésnek és ezzel együtt a munkastílusnak is változnia kellett volna. Csak egyetlen dolgot emlitenék még ennek alátámasztására. Amikor 1948ban kimondottuk, hogy átléptük a rubikont és a népi demokrácia tartalma a proletariátus diktatúrája lett, akkor mi erőteljesen a diktatúrát állitottuk előtérbe azzal a lenini tanítással szemben, mely szerinti minél szilárdabb a hatalom, annál szélesebbnek kell lenni a szocialista demokráciának. Ha most ezt végig nézzük, akadnak beszédek, ahol le van irva a proletárdiktatúra három funkciója, de a gyakorlatban mégis az első, a diktatúra maradt meg, ami később a személyi kultuszban nyilvánult meg. Diktatúra volt nemcsak az ellenséges elemekkel szemben, hanem a párt tagjaival szemben is. Éppen a szilárduló hatalom birtokában bátrabban és következetesebben kellett volna alkalmazni a népfrontpolitikát, valamint a lenini szövetségi politikát. Ezt azonban alapvetően megsértettük. - Nem is a parasztság kérdését hoznám fel, hanem inkább az.t, hogy a két párt egyesülése elvi alapon .és egyéni felvétel alapján történt. Mégis, hallgatólagosan nyilván volt tartva, hogy korábban ki volt a Szociáldemokrata és ki volt a Kommunista Pártnak tagja. Mindehhez még hozzájárult az is, hogy a párttagság felkészültsége ebben az időben - ha az 194-7-48-as időszakot vesszük figyelembe - rendkívül alacsony szin5 }S