MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1959

1959-04-24 13. öe. - 1959_PB 13/18

- 16 Mi a Sándor elvtárssal a múltkor egy nagyon nehéz ügyet kellett, hogy megoldjunk vidéken. Itt pl. vannak tűrhetetlen jelenségek. Az a részeg munkásőr, aki a körmenetbe belelőtt egy nőbe, sokkal többet ártott mint egy Szabad Eurapa rádió. Vagy pl. egy vasutas'igazgató kéjgyilkosságot követett el, és most az elvtársak akarják tisztára mosni. Tűrhetetlen! Ott kezdenek ki bünnünket, ahol a legérzékenyebbek vagyunk. A statisztikai adatokat nézve meg kell állapítani, hogy bár azelőtt is voltak a pártban erkölcstelenek, tolvajok, de most már gyomlálni kell. A kommunista erkölcs nagy követelmény. Van egy bizonyos norma, amit teljesiteni kell. Ez azonban természetesen nem egyforma. Az a norma, amit a Kádár teljesit, azt én nem tudom teljesiteni és biztos vannak mások, akik azt nem tudják teljesiteni, amit én. Nekünk tudni kell gondolkodni és cselekedni, tudni kell embereket megvizsgálni és csibészeket eltávolítani. Vannak emberek, akik az ellenforradalom alatt ugy helytálltak, mint a 21 és most mégis baj van velük. Meg kell nekik mondani, hogy nem elég az akkori helytállás, most sem lehet kárt okozni. A káderpolitikánál vigyázni kell, hogy elvi politika legyen. Azt a légkört, ami most van, meg kell őrizni. Allitom, hogy soha nem volt ilyen* 1945-49-ben sokkal nagyobb volt az a réteg, amely szembenállt velük. Ebben van a politika helyessége. Nem jönnek olyan jól fel a káderek, ahogy kellene. Mert ideális káderek nincsenek, még a Szovjetunióban sem. A marxizmusleninizmus világnézetének együtt kell most már menni beizonyos más szakszerű ismeretekkel. Nem leszek gazdasági szakember, de vannak ilyenfajta ismereteim. És nem lehet az asztal alá vágni az irodalomban sem. A klasszikusokat áttanulmányoztam. Az az iró, aki nem viszi a párt politikáját, repülni fog a pártból. Ez is hozzátartozik a légkör megteremtéséhez. A mi számunkban, Budapestre nézve nehéz helyzetünk van. Ide gyűlik össze a kultúrpolitikai élet és a burzsoáziának is itt van a lerakodása. Ezért nagyon nehéz. Ha mi hozzávetőlegesen megoldjuk a pártkádereink fejlődését, akkor az állami elet számára is tudjuk biztositani a fejlődést. Ha viszont nem erősitjük a kádermunkát, akkor döcög a politika végrehajtása, de az állami élet is. Megint felütötte fejét a parancsolgatás. A verseny, hogy ki a nagyobb kutya, az igazgató, a párttitkár vagy az ÜB.elnök. Nem való visszaélni azzal, hogy valaki pártfunkcionárits. Ezt nem is lehet eltűrni. Most kellett a XIII.kerületben 3 ilyen ember ügyét tárgyalni. Annakidején a Horthy rendszer gyárigazgatójának is volt egy normája, amihez ragaszkodott. A mi igazgatónknak sem szabad felhordani az alkalmazottait az irodájába. Menjen haza és intézze el otthon a magánéletét, a gyáron kivül.Nem kérünk sokat, de a minimális erkölcsi normák betartásához ragaszkodunk. Ennek ellenére természetesen a párt egészséges, a párt jó. H~X ORSZÁGOS LEVÉLTÁR