MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1959

1959-04-24 13. öe. - 1959_PB 13/19

-17 Most jelentkezik, hogy a második ötéves tervet sem gazdasági sem politikai vonatkozásában ezen a szinten megvalósitani nem lehet. Ennek ellenére lehetőleg vigyázni kell, hogy ne tegyünk alkut. A pártközpontban az ipari és államgazdasági osztályon vannak státuszok, amit nem tudunk betölteni. Nem tudjuk megtörni a jeget, mert nem tudunk 28oo-3ooo forintnál többet adni. Egyetlen embernél kellett kivételt tenni looo forinttal, mert speciális mérnökről volt szó. Hossz üzletember az, aki kevesebbért nem jön be a párt ipari osztályára, mert innen a Minisztertanács felé vezet az ut. Egy káder az emberi kicsinyességet ott mutatja meg, amikor ilyesmiről van szó. Nem mondom, vannak önfeláldozó eiberek, akik tudják mit jelent pártmunkásnak lenni. A légkört kell itt is másképp alakitani. Nálunk általános jelenség, hogy félnek a tehetséges emberektől. Ha valaki mellé egy tehetséges fiatal helyettest teszünk, főleg állami vonalon, előbb-utóbb kimarják onnan. Pártvonalra ez nem nagyon vonatkozik. Sajnos ez nagy baj, mert megszakad az utánpótlás lánca. Pedig arra mindig szükség van, hogy minden vezető mellett ott álljon az az ember, aki adott esetben helyettesíteni tudja. Hát elő-léptetésre is gondolni kell. Most pl. egy tucat követ kellene, 14 éve nevelünk kádereket, mégis sok helyen nem megfelelő követek vannak, akiket ki kellene cserélni. Most már ahhoz, hogy valaki megfelelő követ legyen, kevés az, hogy munkáskáder. Most már nyelveket kell tudni. Csak ugy tudunk előremenni, hogy ha a fél tehetséges embereket támogatjuk. Az emberekkel való bánásmódról egy pár szót: Én elismerem Haász elvtárs, hogy nem vagyok a legjobb modorú ember, de az emberekkel tudok bánni. 37 éven keresztül tanultam ezt. Mindegy, hogy sütőmunkás, vasas, értelmiségi vagy más emberről van szó, a magam módján tudok vele bánni. Nem lehet zsebredugott kézzel lenézni az embereket, az emberekhez türelem szeretet kell. Nem lehet embereket látni a mocsokban és otthagyni, ez nem kommunista tulajdonság. A kommunistáknak mindig egy velejáró tulajdonságuk volt, hogy ahol 2-3 kommunista volt, ott már légkör volt. Hogyan lehetne ezt visszahozni, ezen kell gondolkodnunk. Hova vezet a sértődöttség? Elmondták a német elvtársak, hogy volt egy gazdasági szakemberük, kiváló szaktudással. A Központi Bizottságnál mindig ugy beszélt, hogy az én gyárara,az én munkásaim. Megkérdeztek egy idő után, hogy miért a te gyárad, a te munkásaid. Erre megsértődött és a későbbiek folyamán odakerült a frakció kezébe. Ennek a szellemnek a visszatérésétől félni kell. Meg kell teremteni az üzemekben azt a szellemet, hogy az igazgatók a párttitkárban az azonos partnert, az azonos célokért küzdő kommunistát lássák. Ha mi bonyolult helyzetben jól akarunk vezetni, akkor egy nyelven kell beszélni, akkor nem lehet a Köztársaság téren másképp politizálni, mint Csepelen. Nem kiszolgáló cselédje a párt egyetlen minisztériumnak sem. Jók-e az elvek? Az a nézetem, hogy jók. Jók-e a módszerek? Ha nem tévesztjük szem elől a kétfrontos harcot, akkor a módszerek jók, A Cf ORSZÁGOS LEVÉLTÁR