MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1959
1959-04-24 13. öe. - 1959_PB 13/11
- 9 Sándor József elvtárs: A beszámolóval általában egyetértek, Egyetértek bizonyos mértékig Tóth Lajos elvtárssal, amikor arra utalt, hogy az arányok olyan gondolatokat ébresztett fel, hogy a káder munkában döntő mértékben Cservenka elvtársnő a negatívumokat hozta ki. A határozati javaslatot olvasva és meghallgatva az előadást javaslom a határozati javaslatot módositani és kiegésziteni a beszámolóban felvetett elvi politikai gondolatokkal, mert szakadást látok a beszámoló és a határozati javaslat között. Felmerült az a kérdés, hogy a párt káderpolitikája; ez következik a párt összpolitikájából, a kettőt nem lehet és nem szabad elválasztani. Ha az egyik kérdés helyes, helyes a másik is. Ha a párt összpolitikája nem helyes, akkor nem megy jól a kádermunka sem. A pártnak van kádermunkája és van a kádermunkával kapcsolatos határozata is. Gondolok itt a legutóbbi pártér;.ekezleten Káder elvtárs és Marosán elvtárs beszédeire és a ha tárózátokra. Tehát a pártnak van káderpolitikája és határozata is. Szerintem az elmúlt két és félesztendőnek komoly eredményei vannak. 1959. márc. 6.-án a K.B. ugy foglalta össze a feladatokat, hogy megteremtődtek hazánkban a feltételei annak, hogy gyorsabban haladjunk előre a szocisalizmus épitésének az utján. Felvetődik, kikkel értük ezt el ? Elsősorban a párt helyes politikája, de ez a klasszikus megállapítás, hogy a párt helyes politikáji - ez mellett a kommunistákat kell emliteni s mindazokat, akik a párt káderei közé tartoznak. Ha lehet, akkor a határozati javaslatban ennek a kérdésnek helyt kellene adni. Ha magnézzük a Budapesten végzett munkát, láthatjuk, hogy ez sem mentes az összeredményektől. Sikerült megoBani a fiatalok és a régi párttagok tapasztalatainak egyesitését. A 418-pártkáderból 334 a munkás, tehát a munkásosztály vezető szerepe érvényesül. A múltban mindig probléma volt, hogy a régi tapasztalt pártmunkások háttérbe voltak szőritva. Ez a kérdés is ma már megoldódott. 1945-ben a mozgalomban résztvett elvtársak 75-8o %-a. apparátusokban dolgozik. Mindezek komoly eredmények. A mi pártunkban nem teremtődhet olyan helyzet, mint az 195o-es éveket megelőző időszakban, Ma is elvileg, politikailag, módszerbelileg harcolni kell a szubjektivizmus ellen. Felvetném, hogy mi is a döntő a káderek megítélésében. Itt alapvetően utalni kell a Pártértekezlet határozatára-. A döntő a párt politikájában végzett konkrét munka. Ha ezt vesszük alapul, megóv bennünk t attól, hogy a szubjektivitás érvényesüljön. így tényleg a párt politikájának konkrét munkáján keresztül értékelünk s ennek alapján döntünk a káderek megítélésében. Utaltam arra, hogy a párt politikájának alapján: alapvetően ebben a kétfrontos harc politikáját értem. Ezt messzemenően kifejezésre kell juttatni. Nemcsak a szavak hangoztatásában, hanem a végrehajtás, az ellenprzes, s leginkább a káderpolilkában kell kifejezésre juttattni. Olyan kádereket kell előbbrevinni, akik nemcsak szavakban, hanem tettekben értekek egyet a kétfrontos harccal. Szeretnék polemizálni Csendes elvtárssal, aki szembeállította az egyetemi és pártiskolai végzettséget. 1956 előtt megtömték az apparátust egyetemet végzett emberekkel, akik párt és élet-tapasztalattal nem,rendelkeztek r-tudjuk hogy mi lett ezekkel a kritikus időkben -.lényeges es donto keMes a° J jA k ORSZÁGOS LEVÉLTÁ #fH
