MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1959
1959-04-24 13. öe. - 1959_PB 13/6
- 4 Csendes Károly elvtárs: A beszámooló nagyon szép és tanulságos volt. Az itt felvetett problémákkal teljesen egyetértek. Cservenka elvtársnő mondotta, hogy itt csak a pártapparátus kádereiről van szól Szerintem azért kellett yoihna az államapparátus kádereivel is foglalkozni. Egyrészt azért, mert a fő bajok ott vannak, amelyek azután kihatnak a pártapparátus káderállományára is bizonyos fokig, különösen az utánpótlás biztosításánál. Nem lehet kielégítően csak erről a részről beszélni, mert a döntő feladat és szerintem ebben enged a Budapesti Pártbizottság, az állampapparátus kádereivel való törődés. Cservenka elvtársnő előadása nagyon szép volt, talán azonban lehetett volna jobban elemezni, hogy minek az eredményei ezek a jelenségek, amelyeket Cservenka elvtársnő elmondott. Talán mélyebbek a gyökerek. Az ellenforradalom utáni kádermunkának valóban sok pozitiv vonása van. Óriási feladatokat kellett megoldani és sikerült kijutni az ellenforradalomból. Talán a legpozitívabb, hogy felszabadultak a káderek, szivesen dolgoznak a partapparátusban. Nyoma sincs annak a bizonyos félelemnek az apparátusban, hogy vájjon elhiszik-e az emberek amit mondunk. Most gondolkodnak a káderek, szabadon dolgozhatnak. Ezt azért mondom, mert sokszor magunk sem tudjuk, hogyan jöttek létre ezek az eredmények. Ha pedig nem tudjuk,nem is tudjuk kellően rogziteni őket, ilyen szempontból bíráltam Cservenka elvtársnő előadását. Elmondta öservenka elvtársnő, hogy nálunk keveredett az apparátus. Osztályvezetőkből instruktorok lettek és forditva. Egészséges helyzet állott elő. Ha azonban mi tudományos módón akarjuk előbbrevinni a kádermunkát, akkor ezeket a jelenségeket jobban meg kell nézni. Cservenka elvtársnő emiitette, hogy mo3t jó a pártapparátus, azonban van bizonyss kis rés a káderekkel szembeni követelmény és a szizvonal között. Ez a rés nem aiagy, de van. A követelmény magasabb, mint általában az a szinvonal, amivel a káderek rendelkeznek. Azért kell felvetni és látni, mert ez a rés nőhet. Mit tehet a Pártbizottság azért, hogy segitséget adjon a kádereknek ahhoz, hogy necsak ma és holnap, hanem holnapután is megfeleljenek a fokozott követelményeknek. Véleményem szerint itt erre ma nem kaptunk választ. Ez nem is könnyű. Véleményjn szerint ezt nemcsak a Budapesti Pártbizottság, de a Pártközpont is lebecsüli. Önmagától nem megy, hogy azok az elvtársak, akik ma megállják a helyüket, azok holnapután is megfeleljenek a követelményeknek. Egy idő után lemaradnak a fejlődésben és helyüket ujak kell, hogy átvegyék. A káderek 99%-a azonban holnapután is alkalmas lehet arra, hogy funkcióban maradjon, csak megfelelően foglalkozni kell vele. Sok pártfunkcionáriust ismerek és az elvtársak nagyrészében él egy ilyen aggodalom, hogy mi lesz vele 5-6 év múlva, Ugy gondolja, hogy vissza kell menneie a szakmájába. Véleményem szerint ezekre az aggodalmakra lehetőleg pozitiv választ kell adni. Persze azt is meg kell mondani, hogy részben a káderektől is függ, mi lesz belőlük. Tanulni kell és ez nem kis áldozatba kerül. A pártvezetésnek pedig meg kell értenie a káderek ilyenirányú aggodalmát és seg.teni megnyugtató válaszokat adni. Ha a kerületi pártbizottságok titkárait megnézzük, csak egy részükre mondható el, hogy olyan képzettséggel és ismeretekkel rendelkeznek, hogy a kerületüket minden vonatkozásban át tudják fogni és irányitani. r ORSZÁGOS LEVÉLTAR •6 ! 3&*)
