MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1959
1959-04-24 13. öe. - 1959_PB 13/5
- 3 Fischer György elvtárs; Az életben amivel szembetalálkozunk kaderproblérnákkal, kettősség van: más a párton belüli káderek és más az állami életben lévő káderek kérdése. Mi inkább az állami és gazdasági élet területén lévő káderproblémákkal találkozunk. Ami a kettősségből fakad, az bizonyos magyarázatokat ad azokra az esetekre, amiket Cservenka elvtársnő emiitett a p-írtfunkcionáriusok hibás viselkedéséről, és másként néz ki a dolog, amikor a gazdasági életből nem akar átjönni az illető a pártfunkcióba. Az a nemzet, amit Cservenka elvtársnő emiitett, hogy az egyik Igazgató nem akar átjönni pártapparátusba dolgozni, akkor ebből azt lehet levonni, hogy a párt kádermunkájában vannak még hiányosságok. Egyik az, hogy miért csak a beszélgetés folyamán derül ki hogy a káder milyen ember, sokkal alaposabb megismerés szükséges. Egyetértek Baranyai elvtárssal, mikor felveti, hogy a probléma kat leegyszerűsítjük arra, hogy az illető anyagias, s azért nem akar átmenni pártapparátusba. A következőket gondolom: Nem mondom azt, hogy egy igazgatói pozició életbiztosítás, azonban látni kell/ azt, hogy itt idealizált szemlélet van. A szolidaritás kérdése: Meg kellene nézni, hogy akik kikerültei a pártapparátusból, mi# lett velük. Pl. engem igen rossz érzés fogott el, amikor kint voltam a Ganz 80 éves jubileumán és ide a régi embereket meghivtak, azonban a funkcionáriusokról mindenki megfeledkezett, pedig a Ganz-ban 45 óta lo-párttitkár volt. Itt vetődik fel az emberekkel való hibás bánásmód. Látni kell, hogy nincs egy olyan társadalmi morál kifejlesztve, ami ezt a kérdést megoldaná. A másik oldal az anyagiak ösztönzése. Ezt a kérdést mi is sokat hangoztatjuk, azonban mikor ehhez a kérdéshez közelkerülünk, akkor furcsán vetőéiek fel a dolgok, tehát el vagyunk maradva az életben. így áll elő, hogy nincs tudatositva a kettősség és nincs meg az a társadalmi megbecsülés, aminek lenni kellene. A pártfunkciótól való húzódózás ezzel is magyarázható. Felmerülhet az a kérdés is, hogy nincs-e valami baj az appará tusban a kollektiv vezetés terén. A gazdasági életben megvan az a morál, hogy szeretnek az emberek önállóan dolgoznik nincs-e a pártmunkában olyan baj esetleg, hogy olyan érzés alakul ki a pártfunkcionáriusban, a fegyelem miatt, hogy ugy érzi, hogy csak a vezetőnek van intézkedési joga és az ő munkája az apparátuson belül nem olyan mértékben érvényesül, hogy meglegyen az az érzése, hogy ő is hozzájárul a jó munkához. Kifelé ez ugy mutatkozik meg, hogy csak a titkár az, aki vezetőnek számit. Ez is lehet egyik oka a huzodózásnak és ez is magyarázza azt, hogyha valaki inkább igaz gatd szeret lenni, mint bekerülni apparátusba. Ezt a kérdést mélyebben is meg kellen vizsgálni. Az etikai hibák: Én magam sem tudtam megérteni az alapszarvi párttitkáromat amikor instruktor voltam. Nem értettem azt, hogy miért kell emberek családi életébe beavatkozni. Az életben vannak, problémák amik felmerülnek, de nagyon kell vigyázni arra, hogy az etikai megoldás milyen legyen. Az a véleményem, hogy helyes volna az ilyen kérdésekkel való foglalkozást oktatni, A másik dolog, hogy az etikai oktatás mellett helyes volna az üzemi funkcionáriusokat az emberekkel való bánásmódra szoktatni nevelni. Az az érzésem, hogy ez nem^volna felesleges munka. Ugjcanez az helyzet az önbirálat kérdésénél is. Ugy a határozatokat, jnint v a beszámolót igen jónak tartottam és O^ez elő fogja segíteni mufikamcaT;. JjVQ <T- ORSZÁGOS LEVÉLTÁK
