MSZMP Budapesti Ideiglenes Intéző Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.1.) 1957
1957-05-13 16. öe. - 1957_IB 16/107
- 4 -JsiT a 22 #-ről 23.-ára virradó éjszaka már nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy feszültség következtében a tüntetést feltartóztatni nem lehet, az előbb emiitett elvi megfontolásból kiindulva /hogy ha megakadályozni nem lehet, álljunk az élére/ én is javasoltam a tüntetés megtartását, s tagja voltam annak a küldöttségnek, mely ebben az ügyben a Gerő Titkárságon eljárt. Már 23.-án délután rengeteg nyugtalanitó jelenség nyomán, melyet tapasztaltam, s mely mélyen megdöbbentett még a Bem-térről a Budapesti Pártbizottságra siettem, s eléggé kétségbeesetten jeleztem Kovács István, elvtársnak a tapasztaltakat, 6 azonban megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, pánikra nincs ok, a párt már dolgozik "az uj munkamódszereken" s ura a helyzetnek. Rettenetesen kiábránditó volt ez a beszélgetés, s érthetetlen volt,.hogy komoly intézkedés nem történik. 12 óráig, tehát lényegileg éjfélig az Akadémia utcai pártközpontban voltam, s ott közelről láttam, ez méginkább elkeserített - azt a tehetetlenséget, bénultságot, amely teljesen dezorganizálta a pártot. Mi történt október 23.-a után? 24.-én, 25.-én a Köztársaság téren voltam, a kerületi bizottságokkal próbáltunk kapcsolatot kiépíteni, sajnos eredménytelenül. 26.-áh Mező elvtárssal együtt a Budapesti Pártbizottság megbizásából a Városházára mentem, hogy egy baloldali jellegű és összetételű nemzeti bizottság megalakitásarol tárgyaljunk. Itt kijelöltünk néhány fiatal, népszerű és ugyanakkor baloldali művészt, Ezeket próbáltam megnyerni, hogy vállalják a megbizást a bizottság munkájában való részevételt. 3o.-a után a Tanáccsal a kapcsolatom teljesen megszakadt. A Köztársaság tér ostromának reggelén a pártházban voltam. Innen még 0 óra körül Kazimir Károly rendezővel együtt Kerek Katalin színművészhez mentünk. Ott szereztem tudomást a pártház ostromáról. Láttam, hogy a helyzet egyre súlyosabb. Ilovember 1.-én Kovács Antallal együtt a SzOT égisze alatt kibontakozó ifjúmunkás szervezkedéssel-próbáltunk kapcsolatot teremteni, 2.-án és 3.-án többször is jártam a Nádor utcában, feladatot kértem. Két alkalommal is beszéltem Orbán elvtárssal. Teljes volt a tanácstalanság. Érzéseim ellentmondásosságára legjellemzőbb, hogy mégis láttam egy esetleges lehetőségét egy olyan konszolidációnak /ma már világos, hogy ez illúzió volt/., melyben ugyan & ORSZÁGOS LEVÉLT** XO>
