MSZMP Budapesti Ideiglenes Intéző Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.1.) 1957

1957-05-13 16. öe. - 1957_IB 16/108

_ 5 ^%$T súlyos pozieióvesztességek árán, de a párt mégis- összeszedheti erejét, s tiszta eszközökkel, a maga igazával visszahódíthatja a tömegek, mindenekelőtt a munkások bizalmát. Én reám Kádár elvtárs 3o,-i beszéde nagyon nagy hatással volt, Mintegy megszámlott ismételtem minden beszélgetésnél, hogy tiszta eszközökkel lehet csak visszahéditani a tömegek bizalmát. November 4,-e ilyen lelkiállapotban ért engem. Felelősségem nem akarom körmondatokban folytául. Ma már világos, hibás, s tarthatatlan álláspontot képviseltem, A Szovjetunió magatartását én akkor végzetesnek tartottam, ügy éreztem végleg kompromitáltuk a szocializmust. Eltapostuk az utolsó lehetőségét is a szocialista konszolidációnak, a bizalom visszaszerzésének. Ami történt, teljesen megbénitott, összezavart.. Mindennek következtében nem értettem,, nem helyeseltem a Kádár-kormány első lépéseit, ITem láttam be Hagy Imre politikai vonalának kudarcát, s azt, hogy magatartása végeredményben árulásba torkollott, A kiúttalanságban is a kiutat az egyezkedésben, a tárgyalásban láttam. Csak a Kínai Kommunista párt nyilatkozata után kezdtem egyre inkább belátni, főleg a tények hatá a alatt álláspontom helytelenségét, JJ& már egyre inkább lívtom, hogy november 4-e a történelmileg szükséges és lehetséges kíut, mely egyedül, állíthatta meg az ellenforradalmat, s az I.I3sMP. helyes politikája nyomán egyedül teremthette meg a szocialista ^.onszoládició alapjait. Mikor hosszú vívódás és töprengés után felismertem álláspontom helytelenségét, kértem az MSzMP. VII»kerületi Intézőbizottságát, vitassa meg magatartásomat, s döntsön párttag felvételem kérdésében, A-2 Intézőbizottság tagjainak őszintén számot adtam nézeteimről, február első napjaiban első alkalommal úgy döntöttek, hogy várakozzak még. Április végén azonban másodszori megvitatás után elfogadták átigazolási kérelmemet. Bizonyos, hogy sok kérdésben joggal illet elmarasztalás, üzt teljesen átérzem, s az is bizonyos, hogy sok félreértésre és. téves megbélyegzésre nem lenne lehetőség, ha" tényleges felelősség nem terhel. Mégsem tudom vállalni, sőt sok esetben megérteni azokat a vádakat, melyeket soha szemtől-szembe velem nem fogalmaztak ugyan meg, de melyben nap- mint nap bele- • ütközöm, s melyek a legkülönbözőbb formákban gátolják azt a munkát /egy szociográfia elkeszité-séről van szó/ msliysixg