MDP Budapesti Titkárságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1949. szeptember 27. - 1949. október 25.

1949. október 25.

kettő hozzánk. 8zt én helytelenítettem, mert az üzemek vezetőinek kell elsősorban a prémium. Az elvtársnő pedig azt gondolta, hogy mi azért harcolunk, hogy azt a Párt részére felhasználhassuk. Utána még kétszer beszéltünk az elvtársnővel, ahol kritikát gyakoroltunk a munka felett. Különböző vonalon kiment, hogy itt hibák vannak. Mi kehes elvtárshoz fordultunk, mert bizonyos mértékben láttunk befolyást Sólyom elvtárs részéről, aki egészen ki akarta magénak sajáti. tani Végh elvtársnőt. Akkor Méhes elvtársa azt mondta, hogy igyekezzünk megértetni az elvtársnővel, hogy mi nem akarunk rosszat. íiíajd Házi elvtárs jelenlétében kritikát gyakoroltunk, amit meg kell mondani, az elvtarsnő nem jól fogadott, de a gyakorlatban mégis elfogadta. A fő kifogás az volt, hogy nem tud kijönni ho iánk és akkor felvetettük, hogy nem egy tudatosság van-e ebben, nem tömik-e tele adminisztrációval. Mi arra kértük az elvtársnőt, ha valami nem jó a munkánkban, azt először nekünk mondja el, ne menjen különböző helyekre. Vott egy bizonyos fokú sértődöttség a pártbizottságban, hogy Véghné keresztülnéz rajtunk, amit én próbáltam megmagyarázni éa azt mondtam nekik, hogy próbáljanak ők közeledni Végh elvtársnő felé. Végh elvtársnő: Amikor a Goldberger gyárba helyeitek az első ember volt Peketéné elvtársnő, akivel beszéltem. Az elvtarsnő megmondta, hogy mi lesz a feladatom a gyárban és megállapodtunk, hogy szombati nap kimegyek és megtárgyaljuk a teendőket, másnap a helyettesemmel kimentünk ás megtárgyaltuk a dolgot, hogy milyen személyek vannak, kikre munkánkban támaszkodhatunk. A ba^ ott kezdődött, hogy az elvtársak azon a napon, amikor Sólyom elvtárs kijött és azt mondta, hogy én miért nem vagyok a Központban, ugy képzelték el,-hogy köztünk valami haveri alap van és attól fogva ugy kezeltek, mint s régi vállalatvezetőt, akinek rossz volt a viszonya Párthoz. Az első vitás kérdés a teljesitéstöbblet juttatás volt. Az elvtársnő ugy érezte, hogy én a Pesti Házat - Goldberger gyár Budapesti Központja - részesitem előnyben és nem a dolgozókat. Kekem erre kell részleteiben kitérni, mert ez volt az, ami megingatta a bizalmat. Az elvtársnő a háromszög ülés után azt mondta, hogy Ő ebbe nem egyezik bele és azt is mondta, hogy jóakaratulag figyelmeztet, hogy igy rossz szinbenlföv gok feltűnni a munkások előtt, En megnéztem a rendeletet ós asszerint csináltam az elosztást, de Peketéné elvtarsnő a-t mondta, hogy itt a rendelet nem számit, hanem a te érzésed és te döntsd el. Akkor felhívtam JDöbrentei elvtársak, aki azt mondta, hogy a rendelet szerint * csináljam és ne epgedjem, hogy Peketéné egy anyacsászárnő legyen. EB a rendelet értelmében helyesen akartam eljárni. Hogy Vélekedtek volna az elvtársak az én helyemben. A második vita az volt, hogy a teljesítés többlet kifizetését a személyzeti osztály vezetője előre kérte azzal az indokkal, hogy a Pártnak erre a pénzre szüksége van, én akkor azt mondtam, hogy nem helyes, ha az értelmiségtől elfogadjuk a pénzt. ^ Ez volt az első probléma, amiben nem láttam helyesen; ez elindította a bizalmatlanságot és nap-nap után romlott a helyzet, ugy vettem észre, hogy Peketéné elvtársnő visszaélt az al, hogy ismeretlen voltam a te:üketen. Kern volt egészséges a szellem, az elvtársnő vetett fel nekem kérdéseket és ugy nézett ki, mintha az elvtársnő lett volna a gyárvezető, aki észrevesz mindet és éreztette velem, hogy nea ismerem a dolgokat ugy, ahogy kellett volna. Volt egy partbi;;ot-tsagi ülés, ahova engem is meghívtak az elvtársak Peketéné elvtársnő mindenkit előkészített, csak nekem ném mondta meg hogy egész részletesen akar beszámoltatni a külforgalmi szerződésről. Tudta, hogy nem értek még annyira ehiez dolgokhoz és igy ter-R mészetesen nem is sikerült a beszámoló, de s5.került neki engem beugratni. Lehet, hogy egy kicsit elhanyagoltam a gyárat, kevset mentem ki,