MDP Budapesti Titkárságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1949. június 14. - 1949. július 12.

1949. június 14.

Kommunista és volt szociáldemokrata káderek összeforrása teljesen jó. Ezen a téren hosszú idő óta nem tapasztaltunk hibát. Véleményünk szerint ma már felesleges itt arányt betartani, mert ez csak a munka és a munkaszellem züllesztéséhez vezet. Helytelen lenne, ha a volt szociáldemokrata káderekkel szemben, akik rosszul dolgoznak, máskép járnánk el. mint a rosszul dolgozó volt kommunista funkcionáriusokkal. Példa rá a XIV. kerületi és csepeli titkár esete, akiket funkcióban tartottunk csak azért, mert volt szociáldemokraták voltak. Ennek következménye az lett. hogy a pártbizottság felé ezek képtelenek voltak politikai irányítást adni, vagy akár a titkári értekezlet anyagát - ha nem is átdolgozva, de hűen - visszaadni. Ma már a káderek természetes felnövése éppúgy jelentkezik volt szociáldemokratáknál, mint volt kommunistáknál. Például a XIV, kerületi szervezőtitkár, Zelei elvtárs, aki volt szociáldemokrata, ma a pártbizottság egyik legjobb tagja. Egy év alatt átvette a kommunista módszereket. A SzDirban nem végzett aktiv munkát, most jól dolgozik. Ugyanezt tapasztaltuk az üzemeknél is, ahol - anélkül, hogy tendencia lenne a volt szociáldemokraták kiszoritása «* ma már a beállításnál nem is nézik, hogy milyen pártnak volt azelőtt tagja. V. Kádereink fejlődését erősen hátráltatja, hogy a pártszervezetekben nem folyik tudatos, tervszerű kádernevelő munka. Párttitkáraink keveset foglalkoznak a káderek nevelésével, sőt legtöbbször közvetlen munkatársaikkal sem foglalkoznak egyénileg. Vannak titkáraink, mint pl. Villányi elvtárs, akik nem dolgoznak kollektiven, nem osszák meg a munkát, vagy pl, Bata elvtárs, aki magára épiti a pártbizottság munkáját. A Központból kijáró elvtársak feladata, hogy állandóan figyelmeztessék ezekre a hibákra a titkárokat. Például Villányi elvtársnál, miután a Szervezési és a Káderosztály megkritizálta munkamódszerét, javulás tapasztalható. Ma a káderek nevelése gyakorlati munkával, elméleti képzéssel történik, ebből nagyon hiányzik a harmadik összető; az egyéni beszélgetés, egyéni foglalkozás. Különösen hiányzik ez most, amikor a káderek fluktuációjának alulról-felfelé való áramlása igen gyors és sokszor hónapok alatt csinálunk egy-egy elvtársból kerületi funkcionáriust, A káderekkel való egyéni feglalkozás a kádernevelésnek az a láncszeme, ami a kádermunka további fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ezt azonban a káderosztály egyedül képtelen megoldani

9 ehhez az egész pártbizottság támogatására szüksége van. Különösképen fontos ezt a titkáraink előtt kimeritően, alaposan ismertetni, Vil. A budapesti pártbizottságokban rossz az iskoláztatási arány. Például a 158 területi pártbizottsági tagból mindössze 39 S-Z, aki kéthónapos, vagy annál magasabb pártiskolát végzett. Nem jobb a helyzet az üzemeknél sem. Vannak olyan pártbizottságaink, - mint pl. Kispest - ahol egyetlen olyan elvtárs nincs a pártbizottságban, aki középfokú, vagy magasabb pártiskolát végzett volna. Ez erősen rányomja bélyegét a pártbizottságra. Jelentkezik ez olyan formán is, hogy amig a pártmunkásaink sokkal gyorsabban, jobban képezik magukat elméletileg, addig a vezetők lemaradnak ebben az ütemben és igy az igényesedő pártmunkások nem kapják meg a szükséges és megkivánt nivóju vezetést. Nagy hibája kádereink elméleti képzésének az is, hogy a szemináriumvezetők túlnyomó többsége nem a munkások közül kerül ki. Például a Ganz Vagongyárban a szemináriumvezetők 80%-a értelmiségi, így egyrészt a szemináriumvezetők közül, akik gyorsan fejlődnek elméletileg, nem tudunk felhozni munkáskádereket, másrészt a szemináriumi hallgatók nevelése nincs kielégítő kezekben. Az alsófoku párt^ / ^ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Á