MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. július 21. - 1953. július 28.

1953. július 21.

A vezetés szinyo na Iáról. Van egy olyan kitétel, hogy "az nem volt baj, hogy 2-3 ember beszélte meg a dolgokat, mert ez a vezetés megjavítását szolgálta. " A gyakorlatban azonban ez a 2*-3 elvtárs hatalmi jogával visszaélve saját maga döntött a kérdésekben. Baráti alapon beszélték meg a politikai feladatokat és a minisztérium ügyét. A miniszter elvtárs előszobájában is állandóan őket látták a dolgozók, az ő akaratuk lett végrehajtva. A pártdemokrácia megvolt bénitva, elfojtották a kritikát a minisztérium dolgozói között. A másik jelenség, ami a vezetés színvonalára elég jellemző volt, hogy a pártbizottsági tagok az elég gyakran, főleg susogásokban felmerülő kritikát nem vitték soha taggyűlés vagy munkaértekezlet elé. Ezért alakult ki az a nézet, hogy e 2-3 ember döntése ellen nincs appeláciÓ. A vezetés ilyen módszereinek az volt a következménye, hogy 3o fontos beosztásban lévő elvtárs elkívánkozik a minisztériumból. A személyzeti főosztályon is Hegedűs elvtárs és még 2 elvtárs intéznék az ügyeket, a többi elvtárs véleményére nem adtak. A vezetők pártmunkája legtöbb esetben formális volt. Taggyűlésre saját alapszervükbe is ritkán jártak el és Altomáre elvtársat sem érdekelték az ott felvetett problémák, nem akart állástfoglalni fontos kérdésekben, nem szólt hozzá, és ezt a közömbösséget látták a minisztérium dolgozói a többi vezető elvtársnál is, holott nekik kellett volna a legnagyobb segítséget adni a pártmunka megjavításához. A jelentés elkészítése az Élelmiszeripari Minisztérium pártbizottsági ülésén «

[folyt vita, Ács elvtárs és a mi jelenlétünkben azt mutatja, hogy a kritika fojtása, a durva hang nemcsak Altomáre elvtársnál van meg, hanem a többi vezetők is kezdik átvenni. Sándor elvtársra is panaszkodtak munkatársai, mert ahelyett hogy segítené Őket, durva hangon beszél velük. A segítség hiányában a munkáskáderek előbb vagy utébb elkerülnek a minisztériumból. A kritikátlanság szelleme odavezetett, hogy egyes esetek a korrupció határát is súrolták. Egyes vezető tisztviselők ellenőrzés cimén dinom-dánomokon vettek részt. Bejelentés érkezett, hogy Lichtor elvtárs az ellenőrzése alá tartozó Nagykörösi Konzervgyárba lejár eszem-iszómra, melynek igazságáról a kivizsgálás alapján meg is győződtek. Legalább 5-6 olyan elvtárssal beszéltünk, akik egyöntetűen azt vetették fel, hogy a bekerülő fiatal kádereket ahelyett hogy segítenék, segítség nélkül felelős beosztásba helyezik és ha nem tudja elvégezni a munkát, visszahelyezik az üzembe. Különösen gyakori ez a Terv, és a Személyzeti Főosztályon, ezekről az osztályokról egymásután kerülnek el a káderek. Pl. Németh Mária elvtársnőnek, aki a 6 hónapos káderképző legtehetségesebb tagja volt, először semmi munkát nem adtak, később olyan feladattal biz«

'k meg, ami számára nagy volt és mert nem tudta elvégezni - ehhez a segítséget m kapta meg - kihelyezték vállalathoz. Besek, Bak elvtársak elmondották, hogy amikor segítséget kértek azt a választ kapták, hogy a nap 24 órából áll, tehát a munkát el lehet végezni. Takács Márton elvtárs is - aki utolsó éves egyetemista - könnyebbséget kért és azt a választ kapta, "Ha nem birod ezt a munkát, akkor kihelyezünk üzembe, ott biztos könnyebb lesz neked." Pákozdi elvtárs is ugy értelmezi a fiatal káderek segítését, hogy jelszavakban azt hangoztatja, hogy az elvtársaknak önállóságot kell adni^ saját erejükre kell támaszkodniuk, közben olyan feladatokkal bizzák meg őket

v

, amit nem tudnak elvégezni. A slepp politikát pártunk elitéli, mert helytelen hogy egyes vezetők munkatársaikat 3-4 helyen keresztül viszik magukkal. Ez a helytelen politika az Élelmisz szeripari Minisztériumban is fellelhető. Altomáre elvtárs titkárának és titkárnőjének az anyagát megnéztük és kiderült, hogy a titkárnő férje pártból kizárt hortista tiszt, a titkár is horti tiszt volt. A miniszter elvtársnak jobban meg kellene nézni azokat a munkatársakat, akik közvetlen közelében dolgoznak. Végül szeretném a figyelmet felhivni arra, hogy a minisztérium pártbizottságának és a miniszter elvtárs munkamódszerében lévő hibákra a Központi Vezetőség Ipari és Közlekedési osztálya már 1952. októberében felhivta a figyelmet, azonban azóta javulás nem következett be. ./.