MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. február 17. - 1953. február 24.

1953. február 24.

Gerő elvtárs KV.ülésen elmondott útmutatását, vagy Rákosi elvtárs parlamenti beszédét, vagy a Minisztertanács legutóbbi határozatát, ezek mind azt bizonyit ják, hogy Budapesten baj van az agitációval. Az 1952.-es tervek teljesítésénél az utolsó hetekben pl. jellemző volt a pártbizottságokra, hogy inkább a konkrét termelési kérdésekkel foglalkoztak, nem pedig azzal, hogy a dolgozókat sokoldalúan mozgósítsák a tervteljesitésre. Ha pl. behívunk népnevelőket, akkor ezek nagyon okos dolgokat mondanak el, de mikor az üzemben ennek hatását fel akarjuk mérni, akkor nem lehet felmérni. A BVKRT-ben megnéztük az önköltségcsökkentési mozgalmat, A tapasztalat az, hogy a munkások takarékoskodnak, de anélkül, hogy ennek jelentőségét látnák. A műszaki vezetőségen keresztül lejutott hozzájuk, hogy hozzátartozik a munkájukhoz a takarékosság. Nem a pártszervezet magyarázta meg nekik, hogy a takarékossággal mennyire segitenek a népgazdaságon, saját magukon. Nekem is az a véleményem, hogy vannak eredmények, de a Politikai Bizottság által meghatározott legfontosabb feladat a tömegek napról-napra történő politikai felvilágosítása nem folyik az üzemek

ben. TCzért nem mentünk lényegesen előre az agitációs munka területén, mert a Politikai Bizottság határozatának alapvető útmutatásait nem hajtottuk végre. Ezért felelősség terhel engem is, mert a határozat megjelenése után másfél évig én vezettem az osztályt. i A fő hibát abban látom, hogy nem a határozatnak megfelelően dolgozott az Agit.Prop.Osztály. Az osztály munkájának középpontjában egyoldalúan a szervezési, operatív feladatok álltak. Az Agit.Prop.Osztálynak abban kellett volna elsősorban segítséget adni a kerületi pártbizottságoknak, hogy egy-egy kérdésnél hogyan kell helyesen reagálni, az agitáció milyen módszereit kell felhasználni. Nem egyszer előfordult, hogy nem figyeltük meg, hogy a helyesen kidolgozott agitációs szempontok hogyan jutnak le az alapszervezetekhez. Pl. a Budapesti Népnevelő füzet, vagy a. legutóbb kiadott Alkotmány c. brossura, vagy a Népnevelő Zsebnaptár, vagy Schurecz elvtárs által tartott jó előadás a népnevelők számára. Galambos elvtárs hozzászólásának azzal a részével, hogy a Budapesti Pártbizottság részéről nem volt megfelelő a hozzáállás a határozathoz - nem értek egyet. Konkrétan a. körzetekről volt szó, ami nagyon komoly problémát jelentett. Mi a határozat végrehajtásához hozzáfogtunk, de próbálkoztunk a különböző módszerekkel. Nem voltunk következetesek, mert ha a bevált módszereket általánosítottuk volna, az eredmények máskép néznének ki. Egyetértek az|zal, hogy a jelentést át kell dolgozni. A határozatnak válaszolni kell a jelentésben felvetett hiányosságokra. Galambos elvtárs; /KV.Agit.Prop.0./ Sem Cservenkáné, sem az én hozzászólásomnak nem ez volt a célja, hogy letagadja a hibákat, de a jelentés nem mutatja meg a Budapesti Pártbizottság által elért eredményeket. Felvetődött, hogy a népnevelők meghátrálnak. Ez igaz, de ezért, mert nincsenek felszerelve érvekkel. Mező elvtárs felhozta példának a barna kenyér bevezetését. Az egyik népnevelő ugy próbálta megmagyarázni a barna kenyér bevezetését, hogy nyáron nagyon erősen sütött a nap, barnára érlelte a búzát. A szempontok halmaza megy le, mégis:a népnevelő magára van utalva. A népnevel őértekezleteke* nem adják meg a kellő segítséget» Földvári elvtárs; A határozat felveti, hogy az eredmények túlzott hangsúlyozása volt jellemző az agitációs munkára. Véleményem szerint valami javulás van azon e téren, hogy a nehézségeket felvessék a népnevelők, de komoly előrehaladás nem történt. Pl. az élelmezési kérdésnél. Az aszályos esztendőnek nem akármilyen következményei vannak, azt, hogy ez milyen fegyelmezett, takarékos, megfontolt álláspontot követel a dolgozóktól, - a népnevelők nem vetik fel. A dolgozók ilyenirányú kérdései elől kitérnek a népnevelők, alapszervi titkárok