MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. február 17. - 1953. február 24.

1953. február 24.

a pártbizottság tagjai jóindulatúan hallgatnak. Nem vetik fel nyíltan, minek a következménye, hogy sorba kell állni, miért emelkedik a burgonya ára. Az agitáció tartalmának megjavítása terén nagyon keveset mentünk előre. A Dej Hajógyárból pl. Elek nevezetű népevelŐ ugy érvelt: hogy élelem van anynyi, hogy minden szükségletet ki lehet elégíteni, de szállítóeszköz nincs, ami a városba hozza az élelmet. Ez nem igy V8n! Tehát a helytállásra való mozgósítás, a meglévő nehézségek nyílt felvetése - hogyan kell ezeket leküzdeni - gyenge része a mi agitációnknak. Eel kell vetni az áldozatvállalásra való nevelést, mint a tartalmi kérdések másik hiányosságát. Az RM.-ben a békekölcsönjegyzés idején a megfélemlítés - esetenként a nyílt terror - eszközét alkalmazzák. 6 régi MKP.tag a következőket mondotta el: A jegyzés idején mindekit -egyénenj ként - lehivtak a pincébe, ahol egy bizottság volt a következő személyekből: Rózsavölgyi üzemi MSZT.titkár, Müler üb.tt,felelős, Mudura üzemvezető, Dicker vüzemvez.helyettes, Starus tanoncoktató. Az elvtársak elmondták, hogy augusz)tusban 34o-51o órát dolgoztak, ennek következtében szépen kerestek. A bizottság azt követelte tőlük, hogy augusztusi hónapnak megfelelően egy havi fizeté\ süket jegyezzék, amire nem voltak hajlandók. Beke János villanyszerelőt, aki jlloo.-forintot keresett - ennek megfelelő összeget akarta jegyezni - kitették /segédmunkásnak és akkor helyezték csak vissza beosztásába, amikor 2.5oo.-Ftot jegyzett. Sója nevezetű embernek - aki nem akar jegyezni - egy táblát akaszytottak a nyakába a következő szöveggel: "Nem akarok békekölcsönt jegyezni, •mert imperialista ügynök, a béke ellensége vagyok". Igy vitték körbe a Gépgyárfoa. Kovács gyalus, amikor odaértek hozzá, Sójáról le akarta venni a táblát és lazt mondta, akasszátok az én nyakamba, mert én sem jegyzek. Kovácsot egy hónaIpig segédmunkásnak tették. Barna Lajos átképzősnek a szemére húzták a sapkát, /leköpték, mert 52o.-forintos fizetése mellett 300.-Ft-ot akart jegyezni. Mélszaros nevü gépmunkást leköpték, összerugdosták. Előfordult olyan is, hogy \az üb.titkár lakást, tüzelőt ígért a dolgozóknak, ha jól jegyeznek. JA dolgozók az ilyen módszerek miatt fel vannak háborodva. Felvetődött, hogy tükrözi-e a jelentés a hibákat, vagy sem. Véleményem szerint komoly eredményeket értünk el a Politikai Bizottság végrehajtása óta a módszereket illetően. Ha megvizsgáljuk a békekölcsönjegyzést - a fenti hibáktól eltekintve - vagy a március 9,-i munkaversenyt, mindkettőnél átütő sikere volt a Párt agitációs munkának. Ebbe a 2 kampányban pl. az agitációs munka megközelítette azokat a követelményeket, amelyeket a Politikai Bizottság határozata felállít. Ebből kell kiindulni. Ha akkor jól vitték pártszervezeteink az agitációs munkát nap-mint-nap, akkor ugyanezeket alkalmazni lehetett volna szürÉ

e hétköznapokon is. Pártszervezeteink azonban most nem vszik ugy az agitációs unkát. Miben vannak a hiányosságok okai: Valóban fennáll az agitációs munka lebecsülése. Jelentkezik abban, hogy a napi munka során nem törődnek a pártbizottságok azzal, hogy rendszeresen megszabják az agitáció helyi tartalmát, vezessék, irányítsák az agitációs munkát. Jelentkezik a lebecsülés abban is, hogy mint a pártmunka első lépcsőfokát állitják a tagjelöltek és párttagk elé az agitációs munkát, nem a pértmunkában kipróbált, kellően képzett, megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkezőket bizzák meg. Az alapszervi titkárok még mindig nem ismerték fel, hogy a Párt és a tömegek közötti kapcsolat napi szakadattlan erősítésének fő láncszeme az agitáció Ezt bizonyítják az alapszervi titkárok részére tartott tanfolyamon feltett kérdések; Alapszervi titkáraink, pártbizottsági tagjaink még ig«i sokhelyen el vannak szakadva a tömegektől, nem ismerik, hogyan vélekednek a dolgozók a nap-mint-nap felmerülő politikai kérdésekről. Pl. Korbéli elvtársat igen meglepte, amikor felhívtuk a figyelmét, hogy a bírálatot elnyomják, a dolgozók javaslatait semmibe veszik. A titkároknál elterjedt az a mondás, hogy "lementem az üzembe." A munkás levelezők, a bírálók ezt ugy látják, hogy csak "akkor mennek le az üzembe" a vezetők, ha valamit kapni akartak. Az ilyen módszerek mellett az agitáció kullog az események után. Nekem az a véleményem és tapasztalatom, hogy a Budapesti Pártbizottság sem szabja meg a legfontosabb feladatoknál a politikai agitáció vonalát, tartalmát, érveit.