MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. szeptember 18.

Sas László elvtárs: /Építésügyi Minisztérium pártvez.tag./ Az E.M. terület én szerzett tapasztalatok alapján szeretnék néhány kérdést felvetni. Első kérdésként a racionalizálást. Tudvalévő, hogy az E.M.-ben rendkivül rossz a helyzet, töhb mint 45 >«-os az adminisztratív dolgozok aránya, teh4t ennek megváltoztatása indokolt, helyes, de szükséges is. Éppen ezért mi hozzáfogtunk ehhez a munkához, a trösztök nagyrészét megszüntettük, Összevontunk vállalatokat és e munkánk közben láttuk, hogy a politikai és szervezeti előkészítésben hibák vannak. Igyekeztünk ezeket menetközben kiküszöbölni. Tegnap arról értesültem, hogy a racionalizálás ütemében változtatásokat tart szükségesnek a vezetés és ez nálunk ugy mutatkozik meg, hogy egyenlőre leállítják a létszámcsökkentést. Rákosi elvtárs: Melyik dolgozók létszámcsökkentését, a kőművesekét, vagy az adminisztratívakat? Sas elvtárs: Az irodákban dolgozókét. Rákosi elvtárs: Ez valami hivatalos határozat, vagy csak hallomásból tudja? Sas elvtárs: A vezetőktől hallottam. Azért közölték velem, hogy igy végezzem a politikai munkát. Ugyanis szerdán volt egy aktivá, amely az eddigi hibák kijavítására irányult és további munkánk során azzal a területtel foglalkoztunk volna súllyal, ahol az elbocsájtások most lettek volna. A tegnapi közlés zavarja a munkát. Az indoklás az, hogy eddig nem volt jó a politikai előkészítés, ez szükségessé teszi a további előkészitő munkát és utána majd jobban fogjuk folytatni. En ebben fcöbb veszélyt látok. Mint a VIII.kerületi Pártbizottság titkára mondta, hogy a Földmérő és Talajvizsgáló Intézet irodai dolgozói maguk mondják, hogy sokan vannak. Ugyanígy van ez nálunk is. Mi elkészítettük, hogy a Tervező Irodában végrehajtjuk a létszám csökkentését. A várakozás a területen megvan. A munkával való ellátás a tervező irodákban nincs biztcsitva, ha megmarad a nagyobb létszám, kapunbelüli munkanélküliség jelentkezik. Rossz a hangulat, kevesebbet dolgoznak mint lehetne és most egy ilyen elnyujtása ennek a feladatnak növelné a rossz hangulatot, meghosszabitaná. Annak a veszélyét is látom, hogy nem arrél van szó, hogy leállítjuk az elbocsájtást, hanem hogy később folytatni fogjuk, ezzel hangot adhatnánk az ellenségnek, hogy most a kommunisták spekulálnak a tanácsválasztás előtt , nem akarnak rossz hangulatot kelteni. Szükségesnek tartottam ezt felvetni, hogy megfelelő intézkedés történjen. Ez olyan prbléma elé is állithat bennünket, hogy vannak vállalatok, amelyeket már öszszevon&tak és ha most nem lehet végrehajtani az elbocsájtásokat, akkor nem lehet a dolgozókat megfelelően elhelyezni. Azt tartom helyesnek és javasolom is, hogy az egyes területek vezetőire rá lehetne bizni, hogy a maguk problémáját határidőre több önállósággal hajtsák végre, 1 .srészt pedig a területen ennek az intézkedésnek kétségtelenül olyan visszhangja lenne, hogy a legfelsőbb vezetésben bizonyos kapkodás, határozatlanság mutatkozik. Másik kérdéssel a lakáskiutalással is szeretnék foglalkozni. A mi Minisztériumunk eléggé hibás, hogy ezen a területen lemaradás van, elmaradt a lakásépítkezés és hogy a Minisztérium eléggé soviniszta álláspontot-foglalt el, gyakran a lakások kiutalásával kapcsolatban. Pl. Erősen ragaszkodtunk ahhoz, hogy a szolgálati lakáshoz juttatott dolgozók lakását magunknak megtartsuk. Ez jogtalan és helytelen intézkedés volt és miután