MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. szeptember 18.

- 2o megtudtuk, hogy ilyen esetekben a tanácsok kilakoltattak embereket, ezt azonnal leállítottuk. Emellett arra is rá szeretnék mutatni, hogy a XII.kerületi Tanács hasonlóan nem elvtársias, hanem helytelen, soviniszta módon nyúlt a kérdéshez és ahelyett, hogy megbeszélték volna a problémát, egymásnak mentek. Az utóbbi napokban rendkivül sokat jártam az irodákban és szobákban, hogy segítsem a kölcsönjegyzás előkészítését és a politikai munkát. Arra szeretnék rámutatni, hogy ennek során az ellenség hangjával gyakran találkoztam és meglehetősen aggasztó kérdéseket vetett fel az ellenség. Igyekeznek bedobni, hogy a lakbéreket rendezik, felemelik, hogy a budapesti ideglenes itt tartózkodást meg fogják szüntetni a közeljövőben, hogy kitelepitik az embereket. Ez bizonyos mértékig érinti a szállás son elhelyezett dolgozóinakat és ha ez igaz a munkaerőhelyzetet esetleg ronthatja. Olyan kérdést is felvetettek, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium olasz módra készitett szalámit hozza forgalomba drágább áron és azt vetik fel, hogy itt árdrágításról van szó. Ezeket a hireket tényekkel nem nehéz cáfolni. Ezeket a kérdéseket csak azért vetettem fel, hogy lássuk az ellenség mennyire igyekszik rossz hangulatot kelteni. Eekünk nem defenziv módon kell agitálni, hanem előremutatónak kell lennünk. Ennek a feladatnak nemcsak a funkcionáriusokig, hanem a tömegekig le kell jutni. Azokat a közleményeket, amelyeket a határozatok tár_'.ban lehet olvasni, sajnos az ellenséges rádióállomás magyarázza saját szájaize szerint. Kár azelőtt hogy a mi sajtónk helyes tájékoztatást adna. Képzeljék el az elvtársak milyen eredményes lenne a munkánk, ha mi tájékoztatnánk előbb az embereket és igy láthatnák, hogy az ellenség, hogy elcsavarja a való helyzetet. Mivel most forditva van, nehéz felvenni a harcot. A társadalmi tulajdon megvédésével kapcsolatban az Építőiparban rendkivül laza a fegyelem és sajnos dolgozóinkat sokszor kapjuk rajta azon, hogy nem abban spekulálnak hogyan tudnának többet dolgozni és igy többet keresni, hanem a vállalat tulajdonát képező dolgokat veszik el, magánmunkákat vállalnak és ugy igyekeznek keresni. Mi próbáljuk felvenni ez ellen a harcot és felhasználni az olyan példát mint amivel szolgált az egyik dolgozó. Panaszkodott, hogy 500 forintot keresett és amikor megnéztük, kiderült, hogy abban a hónapban csak loo órája volt. Ezen keresztül le tudtuk leplezni. Hibát is követtünk el közösen a Belkereskedelmi Minisztériummal Pl. a beruházások leállitása után vita folyt, hogy mi legyen azzal az anyaggal amit már leszállítottunk. Az volt a vélemény, hogy a lakosság rendelkezésére kel! bocsájtani. Amig' azonban megállapodás történt, az anyag nagyrészét ellopták, szét hordták és több milliós kárt jelentett ez népgazdaságunknak. Szeretném felvetni a tömegektől"való eltávolodás kérdését. Itt rá szeretnék arra mutatni, hog^ az elvtársaknakaa az V. kerületben, de a Budapesti Pártbizottság instruktorainak is jobban kellene segiteni, jobban kellene kivinni a funkcionáriusokat a tömegek közé, ahelyett, hogy még jobban elszigetelik tőlük. Pl. a Propagandaterjesztőtől járt kint nálam egy elvtársnő és meg volt sértve, amikor kérdésére azt válaszoltam, hogy erre legjobban a dolgozók tudnának felelni, menjünk ki közéjük. Rá kell szoktatni a vezetőket, hogy amikor nem feltét-r lenül szükséges a négyszemközti beszélgetés, menjenek ki a dolgozók közé.