MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. szeptember 18.

jesitmény. Ez nemcsak a pártonkivülieket, hanem a párttagokat és a funkcionáriusokat is érinti, mert ilyen körülmények között - mivel fele fizetéssel mennek haza,-nincs kedvük agitálni. Az ellenség ezt a helyzetet felhasználja és azt mondja: az életszínvonal emeléséről van szó, ugyanakkor a ti kereseteteket megnyirbálják? A hibát csak ugy tudjuk kijavítani, ha a műszaki szervezést megjavítjuk, és 'gondoskodunk a folyamtos üzemeltetésről, a jobb anyagellátásról, melyet meg lehet oldani üzemen belül is. Azt a pénzt pedig amit eddig csalással keresett meg a dolgozó ., most tisztességes, becsületes munkával keres meg. Ugyanezen a helyen, amikor tehát belenyúltunk a dologba, a kereset mindjárt felment 112 /j-ról 118 /a-ra. A dolgozók ekkor azt mondtak: "ez mindjárt más", látták, hogy ez igy igazságos. Mi is azt gondoltuk, hogy a sok csalással csak baj lesz. Rákosi Mátyás elvtárs /közbeszól/ Maguk a munkások is érezték, hogy a sok csalásból baj lesz? Benkovits Dezső elvtárs: Igen. Most pedig nagyon fel kell kötni a nadrágot, hogy a politikai hangulatot a fenti helyeken jobbá tegyük. Biró Eerenc elvtárs: /K.G-.M. miniszterhelyettese./ Elvtársak ! Kovács elvtárs eléggé szélesen és mélyen vázolta a jelenlegi helyzetet és én teljesen egyetértek az ő referátumával különösképpen azzal a kritikával, amellyel a K.G.M., illetve a Minisztérium területén lévő üzemek működéséről beszél. Szeretnék felvetni egypár kérdést, olyan kérdéseket, amelyek az előadásban nem voltak szerintem eléggé kidomborítva és igen fontos kérdések. En azt hiszem, hogy az utolsó időben bizonyos elcsuszamlás történt nálunk, hogy mi nem értettük meg azt az uj szakasz politikájával kapcsolatban, hogy az életszínvonal felsőélésénél nemcsak magát azt a tényt kell kidomborítani, hogy mi az életszinvonalat fogjuk emelni, hanem azt is, hogy ,mi szükséges ahhoz, hogy az életszinvonalat felemelhessük. Es meg kell mondanom, hogy ennek arkérdésnek a másik oldalával nem foglalkoztunk ugy ahogy kellett volna. Sem a miniszteriális szervek, sem pedig a pártszervek, az intézmények és üzemek alapszervei nem vetették fel ezt, mert ez a kérdésnek az úgynevezett keményebb oldala. Hálunk már igen sokszor emelték ki és mutattak rá, hogy tekintettel arra, hogy mi most a beruházásokat erősen csökkentjük és jelentős átcsoportosításokat hajtunk végre, ez magábanvéve emeli az életszinvonalat, azonban bár van ebben igazság, de hozzá kell tennem, hogy csak egy bizonyos ideig megy ez igy, mert ha nem emeljük a munka termelékenységét, nem csökkentjük még tovább az önköltséget, akkor ezek a tényezők őnmagukbanvéve sokat nem fognak adni. Mi nem mentünk előbbre és nem magyaráztuk meg a dolgozóknak, hogy elsősorban még jobban, gazdaságosabban és alacsonyabb önköltséggel kell termelni. Ezt nem vetik fel a dolgozók előttteljes meztelenségében és ezért nem tudtunk elsősorban olyan eredményeket elérni, amilyeneket kellene. Es ez igy tartott elég hosszú ideig. Ezért van az, hogy a vezetők a minisztériumokban és a vállalatoknál is nem foglalkoznak a dolgoknak ezzel az oldalával, nem álltak elő ezzel a problémával ugy ahogy kellett volna és a pártszervek sem foglalkoztak vele ilyen értelemben, s ezért mi szépen, lassan csúszhattunk el és ezért volt szükség arra, hogy a Párt Központi Vezetősége keményebben vegye kezébe a dolgokat.