MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. szeptember 18.

Nem eléggé domborítottuk ki azt, hogy az életszínvonal feleme­lése azontúl, hogy meg kell emelni a termelékenységet, mert csak ez biztositja azt, hogy állandóan és fokozatosan javuljon a szinvonal, állandóan és fokozatosan javitani kell a fegyelmet és a rendet az üzemekben, mert ez az ami nálunk hiányzik a termelésben. Nem véletlen, hogy a K.G-.M. üzemiben állunk éppen a legrosszabbul, mert ahol bonyolultabb a termelés és ott nincs meg a fegyelem, akkor ott előbb-utóbb valamely alkatrészt, vagy a gép szerelésének valamely fázisában a munkát el fogják rontani és odavezet, hogy zavartalan munka-, bér és anyagpazar­lás történik és ez lassan szépen megemli az önköltségünket, . annak dacára, hogy mi milliárdokat ruháztunk be. Ha mi össze­hasonlítjuk a magyar gépipart 5-lo évvel ezelőtt hogyan nézett ki, láthatjuk, hogy teljesen más képet mutatott, azóta uj mo­dern gépeket kaptunk, gépgyáraink túlnyomó része óriási beru­házásokat eszközölt és ennek .dacára nem csökkent, hanem emel­kedett az önköltségünk az utolsó években. Ennek a munkafegye­lem hiánya az oka, ami nemcsak a munkásoknál, de a vezetésben is megmutatkozik. Ahol a vezetés nem követeli meg azt, hogy a helyes utasításokat elsősorban pártunk és kormányunk utasí­tásait kötelezően, gyorsan és megfelelően hajtsák végre, ott természetesen egyre másra jelentkeznek a hibák. Éa ez a laza­ság a vezetésben természetesen hatványozottan fog jelentkezni, a termelésben és itt van azt hiszem a dolgoknak legdöntőbb láncszeme: a fegyelemnek a megszilárdítása. Ha mi minden erő­vel nem fogunk kiállni ennek a kérdésnek a megvalósításáért, akkor a legszebb célkitűzések is üres szavak maradnak. Meg kell mondani, hogy én ugy gondolom a mi igazgat óinknál/az a baj, hogy keveset agitálnak, hogy keveset vesznek részi a poli­tikai munkában, bár vannak ilyenek, de tudjuk, hogyha nem vesz­nek részt a politikai munkában, akkor el is maradnak. Az a kom­munista aki nem vesz részt a politikai munkában és el-marad az az igazgató egészen biztosan rosszul fogja végezni a munká­ját, líekem az a véleményem, hogy nálunk az is a baj, hogy túl­ságosan sokat is agitálnak az igazgatók. A mi igazgatóink kez­denek agitátorokká válni, agitálják a beosztottakat, ahelyett, hogy a vállalatnál az utasitások végrehajtását megkövetelnék. És itt szerelném elmondani, hogy Szovjetunióban az igazgató utasításait oroszul prikásznak hivják, ami magyarul parancsnak jelent. Nálunk pedig eluralkodik egy olyan helyzet, hogy a minisztériumokban és a vállalatoknál minden egyes intézkedést órákig kell magyarázni, ugy hogy sokszor az ember már látja, hogy akinek magyaráz, körülbelül röhög a szemébe azzal, hogy mit magyarázod nekem annyit, jobban tudom mint te. Amig mi ma­gyarázunk és fölöslegesen magyarázunk, hallatlanul sok idő megy el és mégsem biztositjuk a végrehajtást. Tehát azt hiszem, hogy mindent meg kell tenni abban az irányban, hogy elérjük a fegyelemnek olyan szinvonalat, mint amilyen legalább is volt 1948- és 1949-ben. Ekkor sokkal nagyobb volt a fegyelem - annak ellenére -, hogy jóval nehezebb körülmények között dolgoztunk és mégis jobb eredményeket tudtunk elérni. A mostani viszonyok objektiv vonatkozásban sokkal jobbak mint azok voltak és még­sem tudunk ugy előremenni éppen a fegyelem hiányában. Az elvtársak felvetették a tájékoztatás kérdését is. Nem is az a baj, hogy mi kevéssé vagyunk tájékoztatva, de az a hiba, hogy ezek a tájékoztatások kampányszerűen történnek. Ertem ezalatt főleg a sajtó munkáját, amely nem mindég foglal állást nálunk bizonyos kérdésekben, kerüli ezeknek a kérdéseknek a felvetését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom